Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL,. 119 nunk, azaz, a képzetet megfelelő, érzékelhető képben vagy hasonló alakban feltüntetnünk, hogy szemlélhesse. Innét a világos kifejtés e módját szemléltetésnek, vagy, mivel a szemlélet művelete érzé- keink segélyével történik, érzékítésnek is nevezzük. Ily szemléltetés vagy érzékités a hitszónoklatban is igen célszerű, sokszor múlhatatlanul szükséges is. Mert a legtöbb hall- gató csak alig képes a száraz, elvont beszéd-menetet követni, azaz, nehezére esik a képzetek magasabb nemeihez, a fogalomhoz, főkép az elvont, az általános, gyűjtő fogalomhoz, de legkivált az eszméhez fölemelkedni és az elvont okoskodásban a megfelelő gyakorlati következtetést levonni. De ha a szónok a fogalmat, az eszmét az ezen képzetek köréhez tartozó 'legalsóbb fokú és érzé- keink köréhez legközelebb eső képzettel világosítja meg, azaz, az elvont fogalmat képben, hasonlatban vagy történeti példában mint- egy érzékelhetővé és kézzelfoghatóvá teszi, az elvont okoskodás helyett pedig a gjmkorlati következtetést a hallgató helyett• maga vonja le, ez által a tárgy tiszta felfogását nagyban megkönnyeb- biti és az oktatás összes céljait előmozdítja. Mert a hallgatóra nézve lehetővé van téve a tárgynak felfogása, mivel könnyebben megérti az igazságot, figyelme önkénytelenül felébred és a gondolat- menetet követi, mivel tisztán lát, módjában áll, hogy a tárgy, a tétel valóságáról meggyőződhessék, minek következtében ismét fel- ébred érdeklődése, és a tárgy, az igazság megnyeri és azt kész- ségesebben követi. Ezt látjuk Krisztus Urunknak példájából is, aki az elvont fogalmak, eszmék közlésénél környezetének szemlélete, érzékei alá eső képet, hasonlatot alkalmaz. Szól a halászatról, gyöngyszedés- ről, példát, történetet mond el, hogy a mennyek országát hallga- tóival megismertesse. Erre tanít bennünket a nagy egyházi szónokok példája is. így Segneri többek között azt mondja, hogy az elvont fogalmat hasonlattal könnyen érthetővé lehet tenni. »Ha azt mondjátok a népnek, — úgymond — hogy a megszentelő malaszt isteni adomány, amely csodálatosan ékesíti a lelket, igazat mondotok ugyan neki, azonban nem igen fogja azt megérteni. De ha hozzá teszitek: »»Valamint a vas természeténél fogva hideg, rozsdás, merev • és nehéz, de ha tűzbe teszszük, olyan izzóvá lesz, hogy nem vasnak látszik többé, hanem tűznek, és egy pillanat alatt átlátszó, hajlékony és mindenre alkalmas lesz, amit belőle készí- teni kívánunk: akként a lélek is, mely magában hideg és műkő- désében téveteg, — mihelyt megszentelő malaszttal eltelik és ez bensöleg áthatja, oly benső összeköttetésre lép az isteni termé- szettel, hogy egész könnyűséggel viszi véghez a legmagasztosabb és legfönségesebb müveket, oly müveket, amelyek hasonlíthatat
