Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

116

DR. RÉZBÁNYA Y JÓZSEF.

és világos megismerés által válik csupán lehetővé, hogy az igazság az embernek szellemi tulajdonává érlelődjék és így meggyőződésévé váljék s ekként kedélyére és akaratára is döntő befolyással legyen, hogy ez által az ember maga is megszentelődhessók.

A hitszónoknak tehát általában világosan ki kell fej- tenie tárgyát, másként a hitszónoklat legfőbb célját el nem éri. Egyes fen forgó esetben a világos kifejtés többé vagy kevésbbé szükséges, avagy hasznos, a szerint, amint vagy az oktatás főtárgya, vagy legközelebbi célja, avagy a hallgató- ság előismeretei, felfogása vagy erkölcsi állapota, igényei azt többé vagy kevésbbé teszik szükségessé.

Ami tehát már magában világos a hallgatóság előtt, azt nem szükséges bőven kifejteni, ellenben minden bővebb kifejtésre szorul, ami a hallgatók előtt még nem világos, úgymint:

I. Oly képzet vagy oly igazság, melyről tudjuk vagy fel- tehetjük, hogy a hallgatók még nem ismerik,, vagy már elfeledték, mint bibliai, régészeti, szertartási, némely történeti ismeretek, s amelyeknek ismerése a vallás bizonyos igazságának, szentírási idézetnek stb. megértésére elkerülhetetlenül szükséges, mindig vilá- gosan kifejtendő. Mint Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit. . . hogy világosan érthető legyen, okvetlenül említenie kell a hit- szónoknak, hogy az ószövetségben miként vitték át az áldozati bárányra, a pap kezeinek rátételével, az egész népnek bűneit s miként áldozták fel azután az állatot.

II. Oly képzet vagy igazság, amely a keresztény vallás alaptanához tartozik s amelynek világos felfogása a valláserkölcsi életre messzekiható fontosságú pl. azon igazságok, melyek esz- köz vagy parancs szükségességével szükségesek, szintén világos kifejtést igényelnek.

III. Semmiféle képzetet, fogalmat vagy elméletet nem cél- szerű világos kifejtés nélkül fölemlíteni, amelyet a közéletben másként értenek vagy félremagyaráznak, mint: újjászületés, meg- igazulás, elégtétel, kegyelem, tett, világ, szellem, önmegtagadás, természet, búcsú stb.1

1 Gassner: Handbuch der Pastoral. Salzburg, 1868. I. k. 146. 1. — Ricker i. h. 81. 1. — Dr. M, Stiglié. Kat. Pastirsko Bogoslovje. Zagrebu, 1886. 56. 1.