Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Szilvek Lajos: A pápaság az egyház alkotmányában
A PÁPASÁG AZ EGYHÁZ ALKOTMÁNYÁBAN. donságait. Nem lehetne szent, nem lehetne apostoli, neve- zetesen pedig nem lehetne egy, nem lehetne katholikus. Az egység, az egyetemesség fentartása szempontjából vala- mennyi kormányforma között az első helyet a monarchikus foglalja el. Midőn tehát az egyház hivatása, hogy faj-, műveltség- és korbeli különbség nélkül minden nemzetet egyesítsen magában, nem lehet el monarchia nélkül; és mert itt nem elég a külső egyesülés, hanem ki kell tér- jednie hit- és szeretetre is, át kell hatnia meggyőződésünket, rendezni egész életünket: ezt a legfőbb tekintélyt Krisztus- nak magának kellett feállítania, hogy senki félre nem ismervén, mindenki meghajoljon előtte őszinte engedelmes- séggel. Ki vághatná útját a nemzeti egyházak keletkezésének s így a katliolicismus halálának, ha isteni jog erejénél fogva nem bírna a pápa fönhatósággal az egész anyaszentegyház- ban? Az arisztokrata püspökök hatalmát Krisztus ez az intézménye módosítja és tereli egységes irányba. Hiába vetik ellen, hogy egy ily hatalom sérti a művelt nemzetek nagykorúságát és hogy akadályozza az egyházban a szabad mozgást, amit pedig minden helyes államformának biztosi- tania kell. Vallási tekintetben a népek soha sem lesznek nagykorúak, a kinyilatkoztatás és annak tévedéstől mentes értelmezése nélkül még a természeti rend vallásának kér- ■déseiben sem tudnak eligazodni. A szabad mozgás, nehogy szabadossá fajuljon, csak a Krisztus által vont korlátok közt engedhető meg és válságos időkben az állami életben is fontosabb az egység fentartása, mint a szabad mozgás biztosítása; már pedig harc a vallásos ember élete a földön, és a küzdő egyháznak, mint jól rendezett hadseregnek, nap- nap után szembe kell szállnia bűnnel- és szenvedélylyel, kétely-, tévely- és álokoskodásokkal, gúny- és rágalommal, eret- nekség-, szaka dárság- és üldözéssel. Krisztus népe, az egyház természete és szükségletei megkívánják a monarchikus kor- mányformát. Ritkábban összehívható köz-zsinatokkal nem lehet kormányozni az egyházat állandólag, és ha az emberek választanának egy közös főt, ez nem bírna kellő tekin- télylyel az egység fentartására. Ezt jól látva Krisztus,
