Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
756 DR. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. nek nincs módjában, hogy belőle lealkudjék; hogy biztassa önöket egy teljesen bűnben •töltött élet után, ismétli, hogy csak egy pillanatra van szükség s a kegyelmet megnyerhetik; az igazi fájdalom érzete helyettesítheti az erények hosszú sorozatát s befejezheti a megszentelést; de jól tudja, hogy ezek csak csodák s a kegyelem ritka esetei s borzasztó, ha üdvössége dolgában ezekre kénytelen valaki számítani; s hogy a bűnös életnek tér- mészetes és csalhatatlan következménye, hogy az illető bűnben fog meghalni. Engedjék meg, K. H., hogy még egy észrevételt tegyek s ezzel aztán befejeztem e rettentő igazságokat. Kivánhatnak-e ked- vezőbbet haláluk óráján, minthogy idejük és módjuk legyen Jézus Krisztust keresni és pedig őszintén keresni s neki fájdalmuk s bünbánatuk könnyeit fölajánlani ? Ennél kedvezőbbet nem vár- hatnak az utolsó pillanatban. S mégis (borzadok tőle) 8 mégis, bár Jézus Krisztus megengedi azt, hogy remélhetik önök, hogy öt kereshetik s a bűnbánat könnyeit is hullathatják — habár az utolsó órára is hagyták ezt, — de ő azt feleli: »Kerestek engem és bűneitekben fogtok meghalni.« Vigasztalódjanak most már, K. H., a bűnbánat könnyein, melyeket barátaik, rokonaik hullatnak az utolsó pillanatban ; nyugodjanak meg életök folyamán bűneik- ben, hízelkedve maguknak, hogy egy, az övékéhez hasonló vég képes lesz őket eltörölni; mondják egy megátalkodott bűnösről, hogy az Isten megadta neki a kegyelmet, hogy keresztény módon haljon meg; hogy ha élete nem is volt valami törvényszerű, halála épületes volt; hogy bárki is nagyon boldog lehetne, ha úgy hal- hatna meg, mint ő, s nem kell kételkedni, hogy Isten meg nem kegyelmezne neki. Nem akarok, ó Istenem, határt szabni a te irgalmasságodnak ; ő kereste Jézus Krisztust; megtalálta-e ? Sóhaj- tozott, könyörgött, de kiengesztelte-e Istent ? Kezébe vette a meg- feszített Jézus Krisztust, könnyeivel áztatta szt. lábát, mint bűnbánó Magdolna; de mondta-e ő neki is: »Bűneid meg vannak bocsátva.1 Mint a kereszten haldokló rabló, ő is kérte elhaló hangon, hogy emlékezzék meg róla országában; de hallotta-e viszont e szókat: »Még ma velem lész a paradicsomban!»2 ítemélik, de nem bizo- nyosak róla. S én csak azt tudom, hogy akkor keresni fogják Jézus Krisztust, de nem találhatják meg s bűneikben fognak meg- halni; mindössze csak azt tudom, hogy az üdvösség szentségei, egy bűnösnek kiszolgáltatva, talán épen kárhozatát tetőzik be; s hogy az egyháznak utolsó kegyelme rájok nézve sokszor utolsó szentségtörés; csak azt tudom, hogy valamennyi egyházatya, akik 1 Luk. VII 48. * Luk. XXIII. 43.
