Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története
AZ ÁJTATOS ALAPÍTVÁNYOK ÉS ALAPÍTVÁNYI JOG TÖRTÉNETE. 659 kellemetlenséggel is visszaszerezhetik. De ha a magánosok előbb képesek lennének a kölcsönt visszatéríteni, az előleges három hónapi bejelentést szemelőtt tartva, kötelesek a hite• lezök a tőkét visszafogadni. Ami a kamatot illeti, az 5°/0-ban állapíttatik meg, amelyet maga a kamara előre megállapítandó részletekben fog fizetni, maguk pedig a kezelők azon magánosoktól hajt- ják azt be, akiknél az alapítványi pénzek elvannak helyezve. Viszont kijelenti a felség, hogy a helytartótanács feleletét várja arra nézve, vájjon a kezelők beakarják-e hajtani félév alatt a kikölcsönzött alapítványi tőkéket és azt a királyi kamarának beszolgáltatni, vagy inkább előleget vesznek fel és magukról kötelező levelet állítanak ki. Egyszersmind óhajtja a Felség, hogy a kezelőket a kamara idézze meg azon feltételek megbeszélése végett, amelyek a király névé- ben kiállítandó kötelező levelekbe kiteendők, fentartván maga részéről azt, hogyha jónak látja, az alapítványi tőké- két ismét visszaszolgáltathassa. A helytartótanács nem maradt tétlen. A feleket a királyné óhajáról értesítette, és a megfelelő intézkedéseket megtenni el nem mulasztotta. De mivel semmi eredmény nem volt elérhető, azért a felség 1757. dec. 9-ón azt a ren- deletet adta ki, hogy az ájtatos alapítványok kezelői a kezükben levő kötelezvényeket, amelyek az egyeseknél el- helyezett tőkékre vonatkoznak, az alapító-levelekkel együtt a helytartótanácshoz küldjék be. Némelyek ezen óhajnak eleget is tettek, és azt a kamarától kiállított ideiglenes el- ismervény mellett be is küldték, mások ismét visszatartották. Célja ezen intézkedésnek az volt, hogy maga a kamara akarta az alapítványi tőkéket behajtani. A kezelők ezen intézkedésre természetesen nem késtek megadni saját észrevételeiket, amelyeket a helytartónács közlött is a felséggel. Nagyon félő ugyanis, hogy az eredeti okmányok a hosszú ügykezelés folytán, mielőtt a kamara elé jutnak, a sok kézben elveszhetnek. Ha tehát a felségnek az a célja, hogy az ájtatos alapítványok léte biztosíttassák, azért nem is szükséges erre az alapítványokra vonatkozó 42*
