Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története

644

DK. TRIKAL JÓZSEF.

gét, kivették azt az egyetemes egyház kezéből és monopoli- zálták a testületek, az egyes javadalmasok. A legnagyobb jogi abusus az egyház kebelében akkor történt, mikor a javakat úgy fogták föl, mint egyesek vagy testületek javát.

Mivel pedig ez az egyházi vagyon tulajdonjogi fejlő- désének történetéhez vezetne, elég legyen megjegyezni, hogy mivel az egyház nagy vagyona dacára sem tudta a szociális élet bajait jótékony intézmények felállítása és újjászerve- zése által rendezni, a világiak kezükhöz ragadták az ájta- tos alapítványok ügyét, szegényügyet, kiszorítva az egyhá- zat saját jogköréből. Nem vált be a tridenti zsinat azon reménye, hogy az egyházmegyék tudni fogják kötelességü- két ájtatos alapítványaik megmentését illetőleg. Csak egy ember volt, egy nagy szent, akit az isteni gondviselés mint- egy örök póldányképül állított a századok elé s aki meg- mutatta, miként lehetett volna a közhasznú alapítványokat korszerűen fentartani, megmenteni a hűtlen kezeléstől, és • ez boroméi sz. Károly volt. Mint csodás jelenségre nézünk ő reá, akiben a krisztusi szellemet, szegénységet megteste- sítve látjuk. Az ő nagy alakja az újkor kezdetén az állam központosító törekvéseivel, az egyházi intézetek kisajátítási vágyával azt kiáltja a jövő elé: mindent meg lehet men- teni az egyházban, csak mondjunk le egyéni érdekeinkről, a közérdek tekintetéből, legyünk mi szegények, hogy gaz- dag legyen az egyház, áldozzuk föl javainkat, hogy a kérész- tények áldozatokra buzduljanak. Valóban az ő egyházme- gyéjében azon kornak megfelelőleg szervezve voltak a kór- házak, a plébániákon a szegény-vágyon, megvolt a felügyelet, a jó igazgatás, de nem volt meg sehol sem az irtánzás.

Németországban V. Károly alatt sokat tehetett volna az egyház. A kölni zsinat (1536.) hasznos intézkedéseket hozott az egyházi jótékony-alapítványok fenmaradása érdé- kében. Titulus VII. Sanctorum Patrum constitutionibus olim sancitum fuit, ut bonorum eccles. pars quarta cederet pauperibus. Hinc apud collegia et monasteria antiqua hospi- talia exstructa, quae nunc passim aut in usus alios sunt conversa, aut iacent neglecta non sine gravi impietatis