Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története

AZ ÁJTATOS ALAPÍTVÁNYOK ÉS ALAPÍTVÁNYI JOG TÖRTÉNETE. 637

folyamodott, aki bár az említett okmányt megküldötte, de óvást tett, hogy ezen jog őt illeti meg, mint megyés püs- pököt.1

Ha püspökeink őrködtek a közhasznú, jótékony-alapit- ványok felett, annál inkább azon piae causae felett, ame- lyeket a hívek a plébános kezeibe tettek le. Az 1092-iki szabolcsi zsinat a papok gondatlansága folytán elveszett javakat egyszerűen visszatéríteni kötelezi.1 2 3 A zsinatok őrköd- nek a papok bűnei felett s az 1114. körüli esztergomi zsi- nat már kétszeresen térítteti vissza az elprédált egyházi javakat; fizetésképtelenség esetében pedig megfosztja a papot javadalmától, míg meg nem tér.8

Kún László gyenge uralma alatt az archidiakonusok a püspök szemei, akik minden rendetlenséget kötelesek a püspöknek felterjeszteni.

Az 1495-ben tartott nyitrai zsinat különös figyelmet tanúsít az elhalálozások alkalmával tett alapítványok iránt. Hat hónapi időt ad a hűtlen kezelés folytán eltulajdonított javak visszatérítésére, s ha ez a jelzett idő elmúltáig meg nem történik, akkor az illető kiközösíttetik.

Az ájtatos és közhasznú alapítványok felett tehát a felügyeletet püspökeink mindenkor gyakorolták, királyaink pedig mint védők, jóváhagyók oltalmazták az egyházi vagyont és az alapítványokat.

*

Noha emlékeink gyéren tesznek említést ájtatos vagy más alapítványokról, mindazáltal kétségtelen, hogy hazánk kereszténysége gazdag volt alapításától kezdve a szeretet ezen áldozataiban. Hiszen a plébánia, a templom, az oltár, az örök lámpa, mind igényeltek javakat épúgy, mint az egyház püspökei, főpapjai. A megmaradt okmányokból kiolvashatjuk a lélek üdvösségéért aggódó hangulatot, amely

1 Fejér : Cod. Dipl. 9. 4. 73.

־ Pétérffi I. 19.

3 U. o. I. 57.