Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

601

volt a leghathatósabb mód arra, hogy vallása ezen a világon elterjedjen.«

Feltámadása után így szólott tanítványaihoz: »Elmenvén, tanítsatok minden népet.« (Mát. 28, 19.), ez volt az ö különös parancsa. És ha ezt indító okául elfogadhatjuk annak, miért jelent meg inkább kevesek előtt, mint a sokaság előtt, bizonyára, ami öt erre indította, az evangélium elterjedése, elegendő okul szolgálhatott arra, hogy a mi Urunk ekként rendelkezzék; és akkor hálával és hódolattal kell, hogy meghajoljunk az ö rendel- kezése előtt.

1. Gondoljuk meg, mi volna •valószínű eredménye annak, hogyha feltámadásának nyilvánvaló tanúságát szolgáltatja vala. Tegyük fel, hogy isteni Üdvözítőnk époly gyakran nyilván meg- jelent volna, mint mennybemenetele előtt; beszélt volna a tem- plombán és a város utcáin ; bejárta volna az országot apostolaival, követve a sokaságtól és csodákat művelve szemök láttára. Mi lehetett volna ennek eredménye ? Ami már volt. Az ö egykori csodái nem indították meg hathatósan a nép zömét; és kétség- télén, hogy eme csodái épúgy nem érintették volna a népet, mint előbb. Jóbban megrendítette volna őket egy időre; de miért kel- lett volna e megrendítő benyomásnak állandóan fenforognia ? Amikor az inaszakadt egyetlen szavára egyszerre meggyógyul, a sokaság ámulattal volt eltelve, és magasztalták az Istent és félelemmel eltelve zengték: »Valóban csodadolgokat láttunk ma.« (Luk. 5, 26.) Mit mondhattak volna mást, mint ezt, akkor is, ha »valaki halottaiból feltámad vala?« így van, ez a sokaságnak természete minden cselekedeteiben, pillanatnyi rázkódás, pilla- natnyi félelem, pillanatnyi komolyság, pillanatnyi elhatározás, amely megszállja őket. Semmi sincs tartós hatással a megfékez- hetetlen emberi természetre; és mindig ilyen volt a tömeg. All- hatatlan, akár a víz, és ezt nem tudja letenni. Egyik napon hozsannát kiált, másnap azt kiáltja: »feszítsd meg«. És, ha a mi Urunk újra megjelen feltámadása után azoknak, akik felfeszítet- ték, ismét hozsannát kiáltottak volna neki, és ha szemeik elöl eltűnt s a mennybe felemelkedett volna, ismét tovább üldözték volna követőit. De továbbá a feltámadás csodás jelensége sokkal inkább ki volt téve a hitetlenség szőrszálhasogató kifogásainak, mint a mi Urunk bármely más bizonyságtétele, mint például a sokaságnak csodálatos kielégítése a pusztában. Ha nyilvánosan megjelen vala, csak kevesen érintkezhettek volna vele és gyö- zödhettek volna meg róla, hogy ő maga volt az. A nagy soka- sághoz viszonyítva csak nagyon kevesen láthatták volna úgy halála előtt, mint halála után, semhogy megfelelő tanúi lehettek volna a csoda valóságának. Ez csak alkalmat adott volna arra,