Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATBÓL. 599 satis discitur. A mindennapi kenyeret sem vetjük meg azért, mert mindennapi. Hány tárgy válnék teljesen újjá az által, ka a kit- szónok egészen kekatólag foglalkoznék vele és kizsákmányolná annak egész mélységét és jelentőségét. Mély, bekató tárgyalási mód folyton új és újabb szempontokat tár fel nemcsak a tanú- latlan, de még a legképzettebb hallgató előtt is, miáltal a beszéd érdekessé, vonzóvá, hathatóssá lesz, leköti és megnyeri a hallgató figyelmét és érdeklődését, őt szemlélődésre s az igazság megfon- tolására és életének az igazsággal való egybevetésére és ebből folyólag a megismert igazságnak követésére és élete jobbítására, szóval magábaszállásra és önmegszentelődésre indítja. És mi kell ennél több? Nem ez-e összes célja a szentbeszédnek? És épen az a sajátságos, hogy ez a tárgy eléri e célját, jníg az ujdon- szerű sokszor épen azért, mert új, tehát, mert a szónok sem ura még teljesen tárgyának, nem képes, vagy csak ritkán képes e célját megvalósítani! Olvassuk csak Bossuet, Bourdalouet, Segne- rit, de főkép olvassuk a szentatyákat, minő eszmegazdagság, minő látókör és minő megragadó kép tárul ott elénk a közönséges tárgyak fejtegetése közben.1 Ellenben minő hidegség- és minő szel- lemi szegénységet árul el nem egy újdonszerü (modern) szónok, midőn minden áron újság ingerével akar reánk hatni és kisérle- tezése közben kínosan vergődik! Midőn azonban ezt állítjuk fel tételül, épen nem mondjm, hogy a szónok soha se válászszon és adjon elő új tételt. Sőt nagyon helyesnek tartjuk, hogyha közben-közben ez is előfordul. Csakhogy mind hittudományi, mind szónoklati szempontból sikerültnek kell lennie. PÉLDA. (A tárgy újdonsága.) A feltámadás tanúi. (Witnesses of the Resurrection.) Húsvéti beszéd. Newmann János Henrik bíboros.2 »Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és nyilván meg- jelenté öt —■ nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve sint. — Vine. Lirin : »quum dicas nove, non dicas nova». Commonit. cap. 22. — Lig. sz. Alfonz azt jegyzi meg a keresett és nem gyakor- lati tárgyra vonatkozólag: Mily dús aratásra volna kilátás, ha min- den vasárnap a vallás valódi apostolának hangján és nyelvén szól- nánk a néphez! . . . De vájjon így járunk-e el? Jobbára csak fen- költ és cifra beszédet hallunk, amelyet alig lehet megérteni. * Schleiniger. Das kirchliche Predigtamt. 3. Auflage. Freiburg im Breisgau. 1881. Nro 81. 9. pont, 224—25. lap. 9 Sermon XXIV. (Easter Tide.) Cardinal Newman’s Works. Selection adapted to the Seasons of the Ecclesiastical Jear from the
