Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

594

DK. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

12, 9.) Keresztelő sz. Jánosról pedig így szól az Úr lelke: »Puer propheta... ad dandam scientiam salutis plebi eius.« (Sz. Luk. 1, 77.) Maga az Üdvözítő nem beszélt másról, mint a mi üdvös- ségünkre szolgál. Sz. Pál igy nyilatkzik: »Scitis, quomodo nihil subtraxerium utilium.« (Apóst. Csel. 20, 20.) És Titushoz írt levelében: »Genealogias devita: sunt enim inutiles.« (Tit. 3, 9.) Ant. Bravo y Tudela. Tratado de la pred. crist. p. 142—43.

»Semmi olyasról ne beszéljen a szónok — mond Sailer püspök, — amiről érett megfontolás után, gondolhatja, hogy azt maga Krisztus Urunk, vagy sz. Péter, ha az ő helyzetében volna, nem mondaná« aminö minden világias, nem kenetes, nem egyhá- zias nézet szemlélet, a keresztény igazságoknak szokatlan magya- rázata, szépirodalmi, bölcseleti, gazdasági, szépészeti, művészeti szempontból való előadási mód stb. fökép minden újítás. »Devi- tans prophanas vocum novitates«, mond sz. Pál. I. Tim. 6, 20. Maury bíboros a szónoknak ily eltévedéseit az egyházi szónoklat sülyedésének mondja s ebből származtatja az egyházi szónoklat gyors hanyatlását Pranciaországban, azon időben, midőn az még kevéssel előbb a virágzás legmagasabb fokán állott. Amikor is »a nagy mesterek régi szép prédikálási modorát szépbeszéléssel, böl- cselkedéssel, ízléstelenséggel pótolták.... azon voltak, hogy a keresztény elemet bölcseletileg, a bölcseletit keresztény módon tárgyalják, amennyiben ezeket, amennyire lehetett, a vallás zász- laja alá sorakoztatták, vagy reá ragasztották... Egész csomó divatos prédikátort lehete hallani, anélkül, hogy az utolsó dől- gokról, a bünbánat halogatásáról, homiliáról, szentségről, az Isten vagy az anyaszentegyház parancsolatáról, hittitokról, halálos bűn- röl szót ejtettek volna. E helyett a »szent oeconomiáról beszéltek« — úgymond. 1

Főkép ne vigyen a pap szószékre politikát. »A pap, mint a szentély !szolgája — mond Benger — se a szószéken, se isko- Iában ne foglalkozzék politikával s politikai kérdéseket ne fejte- gessen. Nemo militans Deo implicat se negotiis saecularibus, ut ei placeat, cui se probavit. (Tim. II. 2, 4.) De ha s amennyiben a politikai kérdések vallási kérdésekké válnak, mivel a hitet 3 a lelkiismeretet érintik — akkor a lelkipásztornak kötelessége a gondjaira bízott híveket a vallási viszonyokról felvilágosítani és arról gondoskodni, hogy hívei tévedésbe ne essenek, vagy mago- kát visszás lépésekre ragadtatni ne engedjék. Föladata a hitet és egyházat védeni, az erényt és kötelmet ajánlani, a bűnt s a gonoszságot kárhoztatni s azoktól őket óvakodásra inteni. Köte- lessége tehát a) a híveket az Istentől rendelt világi felsöbbség

1 Card. Maury. Essai sur l’éloquencs de la chaire. XXIV.