Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története

568

DR. TRIKAL JÓZSEF.

űzték, mintha csak felhatalmazást nyertek volna.1 Az egy- ház lelkes főpapjai azonban itt heves ellenállást fejtettek ki, az erős uralkodókban pedig gyámot találtak. Nem is szenvedtek itt a kegyes alapítványok kárt IV. Henrikig. Alatta azonban a még Nagy Károly által teremtett »advo- cati« várnagyok, védők elnyomókká lettek. Az intézetek, kolostorok vagyonából annyit tulajdonítottak el, amennyit lehetett. így ép az oltalmuk alatt levő ájtatos alapít- ványok vagyonai kallódtak el. Nevezetes, hogy maga IV. Hen- rik is kényszerítve érezte magát szigorúan fellépni az »advocati« ellen; de a politikai viszonyok folytán vajmi kevés eredménynyel.1 2

Olaszországban is sok nehézségbe ütközött a vilá- giakkal szemben az egyház. A hübérurak rátették kezüket á javadalmas ájtatos intézetekre. Annál is inkább, mert a püspökök maguk élvezetek keresésébe merültek. így az ájtatos alapítványok jövedelmei céljuktól csakhamar elvonattak.3

Vájjon ily viszonyok mellett virágozhatott-e a jóté- kony szellem; az ájtatos alapítványoknak nem kellett-e elpusztulniok ? Ne feledjük el, hogy ezen korban minden adomány terményekből és ingatlan javakból állott. Nagy és. kis urak, gazdagságra vágyó, családjaik érdekeit ápoló papok ezek után nyúltak.

Franciaországban Jámbor Lajos fiai alatt oly nagy volt a pusztítás, hogy még a plébániák javait is elhará- csolták,4 sokszor még az adománytárgyakat sem kímélték.5

1 Pertz: Leges I. 393.

s Monum. Germ. Scriptores XY. 373.

3 Synodus in urbe Ticino, anno 850. C. 3., 13., 14., 15.

4 Cone. Vernense II. 844. C. 12. Videmus enim iram Dei nobis et vobis immire, cum pro rapinis et immanibus aliis sceleribus tum etiam maxime quod Ecclesiae facultates, quas reges et reliqui Chris- tiani Deo voverunt ad alimentum servorum Dei, et pauperum, ad exceptionem hospitum, redemptionem captivorum, atque templorum Dei instaurationem, nunc in usu saecularium detinentur... Concilia Antiqua Galliae Jacobi Sermondi 1629. Cone. Meldense. 845. C. 17. Cone. Beluacense C. 3. C. 6.

5 Pertz. Leg. I. 389,