Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története

558

DR. TRIKAL JÓZSEF.

A nagy javak felhalmozódásával azonban a püspökök e kötelezettségnek úgy tettek eleget, hogy csekély haszon mellett a világiaknak adták ki mint precariumokat. Nagy Károly fentartotta a még a római jogban meghonosult negyedelést. Különösen a gazdag javadalmazású püspöki egyházaknál sürgette, míg a falusi plébániáknál a tized harmadik része szolgált erre. Amint azonban e kor széllé- mében rejlett minden terhet, kötelezettséget bizonyos föld- birtok jövedelmeiből fedezni, úgy a templomok és egyéb egyházi épületek fentartására is ingatlanokat iparkodtak szerezni. A 813. YI. orleansi zsinat tényleg hangsúlyozza: »Ut si quis beneficium de rebus Ecclesiae habet, ad tecta eiusdem Ecclesiae restauranda, vel ad ipsas Ecclesias aedi- ficandas omnino adiuvet.« 1 Ugyanezt hangsúlyozza az ez évben megtartott mainzi zsinat is, megjelölve a módot is, amint ez az adózás az egyházi épületek fentartására szol- gáljon. »Quicunque beneficium Ecclesiasticum habent ad tecta Ecclesiae restauranda, vel ipsas Ecclesias emendandas omnino adiuvent, et nonam et decimam reddant.« 2

A jótékony intézetek jogi állására nézve is változás történt. Ennek oka volt az egyházi és társadalmi élet alá- hanyatlása. A fejedelmek romlottságukat bevitték az egy- házba, amennyiben gonosz kegyeltjeiket ültették az egyházi méltóságokba. Miután pedig a jótékony intézetek csak önzetlenség mellett állhatnak fenn, különösen ha az egy- házi vagyon kezelése csak egy ember kezében van egye- sítve, úgy azt Htjuk, hogy a kapzsiság lábrakapásával ez intézetek is a romlás szélére jutottak. A kórházak elpusz- tultak, vagy mint zsíros beneficiumok elpazaroltattak. Martell Károly alatt valóságos rablógazdaságot folytattak az egyházi javak körül, nagy részük elidegeníttetett, ami nagy zavaroknak lett forrása.

Nagy Károly rendezte ezen visszás állapotot; ö a rossz karban levő kórházakat is kijavíttatta, azokat pedig,

1 O. 25. * C. 42.