Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
552 NYŐGHÉR ANTAL. emlegetvén távozhatok épen az erősebb, a gyámolításra híva- tott egészséges fél, biztosított lesz-e a házasságnak e tér- mészetes java, célja ? Nem történik-e az, hogy midőn az álórzelmeskedés az egyik fél részére méltányosságot emleget, ugyanakkor az olyannyira rászorult ellenében nem a méltányosságot, de az igazságot sérti meg kegyetlenül ? Hogy ha az ilyen tulajdonsági tévedést a törvény egyes méltányosnak mondott esetek orvoslása céljából bontóvá teszi, nem következik-e be épen akkor, ezerszer ezer eset- ben, a leginkább támogatásra szorult házasfélnek igazság- tálán elhagyattatása ? Ezt az igazság őre, az egyház nem teheti, nem en- gedheti. Itt nem alkuszik, nem alkudott soha, bár nem egyszer könyek közt kénytelenült látni, hogy Isten városának, hol egyik, hol másik őrkapujáról a legdicsőbb éket, az üdvösség jelét, a keresztet, a szenvedély vihara leszakítá és a porba tiprá; bár nem egyszer történt meg az, hogy az egyház házassági törvényeivel dacoló emberi szenvedély a Krisztus mustárfájának hatalmas törzsökéről egész gallyakat sodort le: de mind hiába, az egyház emiatt mégsem alkudhatok, szánja a száradásnak indult, letépett gallyat és az égből áradó kegyelem harmatja új üde hajtást fakaszt a meg- sebzett fa törzsén. Ott, ahol a dolog természete szerint kell, ott oldoz az egyház, de ott, ahol a dolog igazsága szerint nem lehet, ott a házasi köteléket isteni küldetése szerint bontani nem engedi: mert ő az isteni hit letétemóny őre, ő az igazság oszlopa és erőssége. Győr. Nyőoér Antal.
