Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
542 NYŐGÉR ANTAL. Tehát itt nem azon fordul meg az ügy elbírálása, hogy tudta-e a másik fél ez állapotot, vagy tévedett-e erre nézve, hanem azon, hogy megvolt-e már akkor ez a tébolyo- dottság, amikor a házassági beleegyezésnek kellett történnie ? Ebből egyszersmind az is következik, hogy a közön- séges búskomorság körül fönnforgó tévedés, mint egyszerű tulajdonsági tévedés nem érvényteleníti a házasságot, nem a tévedés megléteié itt a kérdés sarkpontja, hanem a be- számíthatóság. Ugyané törvény áll egyéb lelkibajokra nézve is. Ha a lelkibaj olyan, hogy közben világos öntudatos idő- közök vannak, vagy pedig, ha a rögzött eszme nem a házasságra, hanem valami más dologra vonatkozik; akkor az ilyen embernek öntudatos, világos időközei alatt kötött házassága érvényes, ámde mégis csak úgy, ama föltétel meg- létele mellett, ha. megtudta azt tenni, ami különben egy szerződés valósításához szükséges. Hogy ha a másik fél e bajra nézve tévedett is, a házasságnak érvényességét nem a tévedés megléteié vagy nem léte, hanem az a kérdés dönti el, hogy akkor, amikor ő egybekelt, beszámíthatóan birt-e cselekedni ? Hasonló az Ítélkezés azokra nézve, akik részegen kötőt- tek házasságot és másik fél ezt az állapotot illetőleg téve- dett. A teljesen részeg gondolatainak nem ura, nem tudja mit tesz, nincs beszámíthatóság cselekedeteiben, különösen a házasságnál; mert amint az egyházi kánon sz. Ambrust idézvén, mondja: »Azok, akik szerfölött sokat isznak, nem tudják mit beszélnek, olyanok mint a holtak, azért is, hogy ha a bor miatt valamiben vétettek, a bölcs bírónak irgalmazó elnézésével találkoznak ugyan, de az elkövetőkre könnyelműségök miatt büntetés vár.«1 Az ilyen állapotban kötött házasság tehát teljesen semmis épenúgy, mint azoké, akik lelkibaj miatt vannak ép ész és öntudat nélkül. personas cures sublato appellationis diffugio ab invicem separare.« (Dat. Romae apud S. Petrum. V. Kal. Jan. 1205.) 1 C. 7. 0. XV. Qu. 1. »Nesciunt quid loquantur, qui nimio vino indulgent; jacent sepulti: ideoque, si qua per vinum deliquerint,
