Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
A TÉVEDÉS MINT HÁZASSÁGI AKADÁLY. 539 E fejezet címében kiírt tulajdonságnak tévedése hogy 11a bontó volna, aggódón kellene kérdenünk : mekkora lesz a terje- delmeannak a kitételnek: »megbecstelenítő büntetés ?« Hány lesz az az eset, melyeknél fogva megsemmisülhet a házasság. Nem hullanának-e ki a társadalom épületének alapjából egyen- ként a kövek, hogy rombadőljön az egész alkotmány, amely- nek pedig a természetes rend szerint, az Isten akarata szerint csakugyan szilárdnak kell lennie ? Nem szabad meginognia az emberi társadalom ez alapjának, nem szabad ledőlnie ez épületnek; mert az e hajlók nélkül maradt embert nyomo- rulttá teszi, elpusztítja a föltámadt szenvedélyek fergetege. A búskomor állapotra vonatkozó tévedés. A házasság alapja a kölcsönös megegyezés, egyetértés. Ez okból elengedhetetlenül szükséges, hogy a felek ez ügy- let megkötésekor cselekményök teljes tudatával bírjanak, s mindaz, ami ennek a tudatnak megléteiét akadályozza, az akadályozza egyszersmind a házasság létesülését is. Actus humanus ez a szó legszorosabb értelmében és ahol actus humanus nincs, ott nincs házassági létesülés sem. Ilyen állapot pedig származik az ép ész ■és öntudat hiányából, azért eszelősök, őrültek, teljesen részegek, kábák, alvajárók nem köthetnek érvényes házasságot és pedig a természetjognál fogva nem; mert a házasság lényege tudatos cselekményt, szabad elhatározású megegyezést kíván. Ugyanezt a természettörvényt hirdeti Fábián pápa (236—250), midőn így szól: »sem az őrült férfiú, sem az őrült nő házasságot nem köthet, hanem ha megkötötték, nem választandók szót«,1 azaz őrültség állapéban nincs érvé- nyes házasságkötés, de ha bármelyik fél később, a megkötés után esett e bajba, akkor a házasság emiatt mint utó- lagosan fölmerült szerencsétlenség miatt nem semmisít- hető meg. 1 Can. 26. C. XXXII. Qu. 7. »Neque furiosus, neque furiosa matrimonium contrahere non possunt, sed si contractum fuerit non separentur.« t
