Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

A BÖJTRŐL.

521

oktatni, hogy pontosan meg tudják állapítani a collatiónak súlyát, hanem az önmegtagadás, az áldozatosság szellemében akarja őket nevelni. Akkor pedig nem a súlyt kell tekin- tenünk, hanem az egyéni állapotot és ahhoz mérnünk a collatiót.

De talán azt veti ellen valaki, amit a Szentírásban olvasunk: Multo melior est obedientia, quam . . . victimae. (Eccles. 4, 17.) Mire az a válaszunk, hogy »engedelmesség« »parancsot« tételez fel, már pedig az unciák mérlegelését az egyház sohasem parancsolta. A pénteki abstinentiára nagyon jól alkalmazható az idézett szentírási mondás. Mert vannak tényleg sokan, akik jobban kedvelik a bojtos étele- két, mint a húsféléket s azok semmi nehézséget nem látnak az egyház pénteki hústilalmában. Miben van tehát ezeknek érdemük? Onmegtagadásban nyilván nem, ellenkezőleg, — ínyüknek kellemesebb a böjti eledel. De azért mégis van érdemük az engedelmesség révén, midőn pontosan ragasz- kodnak az egyház előírásához. Az unciákkal azonban nem így áll a dolog, mert ha valaki a megengedettnek mondott nyolc unciával jóllakik, sem az önmegtagadásban nem gya- korolta magát, sem engedelmességében nem bízhatik, mivel az egyház még nem kodifikálta az unciákat.

Ámde, veti ellen ismét valaki, ha nem is kodifikálta még az egyház az unciás collatiót, mégis kötelező erővel bír, mivel ez az erkölcstanítók általános felfogása és meg- győződése, ez az általános tan, melyről az egyháznak is biztos tudomása van, sőt hallgatagon jóvá is hagyta azt, midőn egyrészt nem kifogásolta, másrészt pedig sz. Alfonz műveit jóváhagyta.

E jóváhagyást — hogy utóbbin kezdjük azonban korántsem lehet a szóban forgó tan egyenes megerősítésé- nek magyarázni, mivel az a jóváhagyás csak azt mondja, hogy a műveiben foglaltak szentté avatásában nem lehetnek akadályok »cum nihil in iis censura dignum repertum fuerit«. Ami pedig a tan általánosságát illeti, az a megjegyzésünk, hogy ez az általánosság csupán a tudományos müvekre szó- rítkozik. A hívők seregének szánt kátékban szó sem esik az