Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

516

DE. BABURA LÁSZLÓ.

A buzgóság hanyatlásának egy másik jele volt a sok kérelem dispensatióórt. A hívők egyre sűrűbben szorgal- mázták azt, ami természetszerűen a disciplina elhanyago- lását vonta maga után. Az egyház, mint gondos anya, gyermekeinek üdvözülését lehetőleg megkönnyítendő, nem is tagadta meg tőlük e kegyet, bár mindig hangoztatta a régi disciplina üdvös voltát és az adott felmentéseken kívül szigorúan sürgette is. Az eleinte csak kivételes esetekben és bizonyos kikötésekkel adott dispensatiók idővel egyre sűrűbben engedélyeztettek, sőt akadtak olyan püspökök isr akik túllépve hatáskörükön, maguk is adtak felmentést a nagybőjti kötelezettség alól. Állandó meggyőződése volt pedig mindenkor az egyháznak, hogy általános, a hívők egész közösségére vonatkozó parancs alól csakis a pápa van jogosítva felmentést adni, kivéve egyes oly sürgős eseteket, ahol a legkisebb kósedelmezés is kárára volna a hívőnek. E visszaélés következtében nagyon meglazult az ősi szigor. XIY. Benedek pápa keservesen panaszkodik róla »Non ambigimus« kezdetű bullájában.« Nos sane — mondja a nagy pápa — quibus, in hac sublimi apostolicae procurationis specula constitutis, undique gentium nuntii aiferuntur, lacrymis satis deplorare non possumus, augustissimam quadragesimalis ieiunii observantiam ob nimiam, nullis• legitimis urgentibus causis, ubique indiscriminatim dispen- sandi facilitatem plane sublatam esse, ita ut orthodoxae quidem religionis cultores merito querantur, haeresium vero secta- tores illudant et exultent. Perniciosae huic corruptelae plurimorum insuper licentiam adiunctam esse, graviter dole- mus; quae usque adeo invaluit, ut, nulla apostolid instituti sacratissimique praecepti habita ratione, ieiuniorum tempore palam et impune ab iisdem agitentur convivia, et epidae interdictae promiscue inferantur. E visszaélések megszün- tetésére szigorúan meghagyja »nemini sine legitima causa et de utriusque medici consilio, multitudini vero, veluti populo aut civitati aut genti indiscriminatim integrae nonnisi gravissima et urgente necessitate et in casibus per sacra canonum statuta praescriptis, cum debita apostolicae