Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
48 DE. BÁBURA LÁSZLÓ. Joakim téli palotájában ül — bogy modern kifejezéssel éljünk — a kandalló előtt. Amint hallja a kemény beszédet, a szigorú elégtételt, felháborodik s mielőtt végig felolvas- háttá volna neki Judi a jövendölést, összetépi és a tűzbe veti. Jeremias ennek hírére másodszor is leíratja Baruch- chal az ő jövendölését s megtoldja azt a Joakim házának elvetéséről szóló jövendöléssel. Joel és Jónás több szerencsével teljesítették missióju- kát, mert a nép megtért és őszinte penitenciát tartott a királytól kezdve az utolsó koldusig, sőt Ninivében még az állatokat is belevonták a nagy engesztelés művébe. (Jóéi 2, 18. — Jón. 3, 7.) Az ilyenkor szokásos külsőségek korántsem elégítették ki a prófétákat. Nem külsőségeket sürgettek ők, hanem a szív átalakulását, a lélek jobbra változását. Halljuk csak Izaiást: Vájjon ilyen-e a böjt, melyet én kívánok, hogy az ember napestig gyötörje lelkét, vagy meghajtsa fejét karika- képen és zsákot és hamut terítsen maga alá ? vájjon ezt hívod-e böjtnek és az Úr kedves napjának ? Nem ez-e inkább a böjt, melyet én kívánok: Oldd meg az istentelen- ség köteleit, oldd le a szorongató kötelet, bocsásd szabadon az elnyomottakat és törj össze minden igát. Szegd meg kenyeredet az éhezőnek és a szegényeket és bujdosókat fogadd házadba; midőn mezítelent látsz, född be őt és ne nézd le a te testedet. (58, 5. skk.) A Krisztus előtti II. századból származó farizeusok és még inkább essenusok nagy fontosságot tulajdonítottak a böjtnek. Eleinte a farizeusok is minden tiszteletet érdemel- tek ama szigorúságukért és lelkiismeretességükért, melylyel a mózesi törvényhez ragaszkodtak. Nagy is volt ám a tekin- télyük és befolyásuk még a közügyek rendezésére is, amit eléggé mutat az a körülmény, hogy Joannes Hyrcanus (135—106) a sadduceusokboz történt átpártolásával csak- nem végzetes romlásba sodorta családját és Alexander Jan- naeus (105—78) halálos ágyán nagyon szívére kötötte fele- ségének, Alexandrának, ki őt az uralkodásban követé, hogy a farizeusok pártfogását magának mindenkor biztosítsa.
