Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Szilvek Lajos: A test feltámadása

A TEST FELTÁMADÁSA.

469

úgy azonban, bogy — miként azt később bővebben kifejtjük — azért a teljes mindenségnek egyes részei és különösen a megújult föld is az ő birtokukba kerül. Bautz »Himmel« című munkájában az általa legjelesebbeknek tartott csilla- gászokra támaszkodva (pl. Secchi), egy roppant merész elméletet állít fel, melynek merészségét ő maga is elismeri.

Bougaud költői lendülettel írja idevonatkozólag: Az is igaz, hogy ama millió meg millió csillag nem mind egyenlő világossággal bir. Különböző szépségű lakóhelyet képeznek. De nem mondá-e Üdvözítőnk: Atyám házában sok lakóhely vagyon ? Nos! tehát ott vannak ama külön lakóhelyek, melyekről az evangélium szól, talán a különböző lelkek csapatjainak rendelve. Ezek hogyan fognak ott össze- jönni? Vájjon a természet rendje szerint: az emberek egyik csillagcsoportban, az angyalok a másikban? Akkor látnok, hogy újra lakják azokat a helyeket, hol mi szenvedtünk, szerettünk, imádkoztunk; de melyek átalakítva és megiste- nítve, a múltnak keserveiből csak az emléket tartanák fenn, mint Jézus Krisztus kezein és lábain csak a sebhelyeket tartá meg. Ez bizony végtelenül kedves volna. Vagy a lelkeknek eme csoportosulása az érdemek szerint megy végbe? Aranyszájú sz. János hinni látszik. »Igyekezzél úgy élni, mondá egy özvegynek, hogy férjeddel egy csil- lagban lehess.״ így hát szebbnél szebb lakóhelyek volnának, azoknak érdemei szerint, kik azokat laknák, ahol minden egyes léleknek megvolna a maga székhelye és a képessége, hogy egy ugrással, egy szökkenéssel bejárjon valamennyi csillagot. Végre igaz, e csillagok nem mozdulatlanok. A kisebbek egy nagyobb körül keringenek, mely vonzó központjuk és életforrásuk. Ez a középpont, melyet sokáig állónak hittek, maga is egy másik, távolabb góczpont körül roppant görbe vonalat ir le, haladtával magával vivén egész csillagcsaládját. És maguk eme gócpontok, e milliónyi napok, melyek a végtelen tért betöltik, szintén egy másik ismeretlen pont, egy központi gócpont körül keringnek, mely a végtelen űrben egyedül mozdulatlan. Már most, miért ne volna épen e mozdulatlan pontban, a