Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Szilvek Lajos: A test feltámadása

A TEST FELTÁMADÁSA.

435

trágyák; de fontos szerepe van a nitrogóntrágyának is, amely a levegőn kívül gyarapítja a talaj szükséges nitrogén készletét. A híg és szilárd ürülékben egyaránt benfoglal- tátik a nitrogén, amaz gyorsan kiválasztja, a szilárd ürülék nitrogénjei és tápanyagai ellenben lassabban bomlanak fel.

Végre, a növény vízen s levegőn kívül a talajból merítvén táplálékát, röviden megjegyzem, hogy a föld termő- képes felszíne, amely a kőzetek elmállásából keletkezik, a körülbelül 70 ohemice értett elemből 8—9-et tartalmaz csak olyan mennyiségben, hogy századékos aránya egész, nem tört számokban nyer kifejezést. Legtöbb benne az oxigén (47), utána silicium (27), aluminium (7), vas (5), calcium (35׳), magnesium (25־), nátrium (25־), kálium (25־). Nem szabad persze megfeledkeznünk a talaj nedvességéről sem (H, O).

A kisebb mennyiségben előforduló anyagok-, elemek- tői tehát eltekintve el lehet mondani, hogy minden ember voltaképen levegőbe, légnemű testekbe (H, 0, N) öltözte- tett lélek.

Midőn az emberi test visszaadatik a földnek,1 meg- kezdődik a hatalmas vegyi folyamat, amely a bámulatos összetételű vért, csontot, ideget, izmot stb. egyszerű elemekre bontja szót s végső elemzésben legnagyobb mennyiséggel előáll az emberi hullákból a víz és levegő: H, N, 0. A test feltámasztásának lehetősége szempontjából tehát különösen azt kell most mérlegelnünk, hogy ezen elemek tömegeiből mennyi áll az isteni mindenhatóság és bölcsesség rendelke- zésére minden egyes emberi test újból való összeállítására. Ezt pedig különösen úgy tudjuk megközelítőleg magunknak elképzelni, ha futólag arra az elbeszólhetetlen nagy tömecs- forgalomra gondolunk, amely e három elemre nézve nap- nap után végbemegy a levegő, víz átalakító ereje és a föld- részek változása következtében. Ehhez aztán még hozzá- adjuk a nevezetes fiziológiai tüneményt, hogy rövid idő alatt alakulván egészen újjá az emberi test, e ténynek

1 La terre est un chaos de tous les corps parsés, presents et futurs, duquel tous tirent leur origine et dans lequel tous retombent successivement. (Boerhaave.) Pulvis es et in pulverem reverteris.

28*