Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Szilvek Lajos: A test feltámadása

418

DR. SZILVEK LAJOS.

gálataikat uruk körül. A vértanúk hamvait gyakran szór- ták folyókba a pogányák, hogy naiv fogalmaik szerint megnehezítsék a test feltámadását, sőt e balhiedelem még keresztényeknél is hitelre talált félig-meddig, aminthogy Averroes téves tanítása is megvesztegette itt-ott a kérész- tények felfogását. A pogány tagadásnak köszönjük a nagy apologeták fejtegetéseit, amelyek még ma is használhatók a test feltámadásának érdekében a modem pogány- ság ellen.

Az isteni mindenható erő, amely semmiből képes teremteni, megalkotni a vegytanilag vett elemek tömecseit, sajátos erőkkel ezeket felruházni, szerves lényekké össze- fogni, nyilván képes az emberi testet hajdani részeiből újra össze is állítani. — Nem elég a lélek halhatatlan- sága; test és lélek alkotják az emberi természetet, és a megdicsőült test nem képez akadályt a lélek boldogságé- nak. — Méltó, hogy test és lélek együttesen részesüljenek jutalomban vagy büntetésben.

Mondják, hogy az emberek eltemettetvón, hulláik vegyi elemeikre bomlanak, amelyek a levegőbe, vízbe, a növényzetbe, aztán állatokba, emberekbe jutnak, sőt van- nak, különösen voltak emberevő törzsek, amelyek gyerme- keket is felfaltak, akiknél nem hosszú időn át lévén anyag- csere, a test visszaállítására használható tömecsek nem épen nagy számmal vannak, — miként lehetséges ilyen esetekben ugyanazon testnek a feltámadása ?

»A büszke Caesar meghalt és agyaggá vált,

Ma talán valami nyilást, rést töm be, hogy megaka- dályozza a szelet;

Oh! a halandó, ki előtt egykor a világ remegett,

Valamely falnyílást tölt be, hogy a csípős hideget gátolja.«

így bölcselkedik Hamlet a lángeszű angol költő örök időkre szóló drámájában.

»A vastömecsek, melyek valamely költőnek halán- tékában rezegtek, vagy valamely bölcselőnek agyvelejóben gondolkoztak, melyek a legbarbárabb zsarnoknak hasában