Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Irodalmi értesítő

410

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

élő egyházi szónokokról kell nyilatkoznia: ugyanazt meg- teszi könyvében nem egy éló'vel. Éppen a legutolsó évek mutatják, hogy az egyházi szónoklat terén milyen nagy buzgalom, törekvés, kitartás és készültség mutatkozik! Azon vigasztaló állapotoknak föltüntetése lett volna a leghatáso- sabb perspektíva a jövó'be, amely, ahonnan megindult, a Pázmány korát kivéve, egyházi szónoklatunk történetében talán nem egy időszakot fog elhomályosítani.

Hogy csak egyet említsünk: Prohászlca domináló föl- lépése túlnyomólag ezen utolsó évekre esik. Merjük állítani, hogy az az óriási hatás, amelyet elért, nemcsak a híveknél, a közönségnél mutatkozott, hanem nevelő eredménye is van nemcsak a fiatalabb Írói, hanem szónoki generációnál is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Prohászkának már is van isko- Iája az egyházi szónoklat terén; arról természetesen ő sem tehet, hogy az imitatorum servum pecus is lép a sarkába. A Prohászlcáé mellett még nem egy új jeles nevet említ- hetünk föl, s úgy a jövőbe vetett reményünk nemcsak szép számú alkalmi szónokaink kiváló alkotásain alapulna, a mint azt Kudora 1896-ot megelőzőleg emeli ki, hanem az egyházi szónoklat más terén, a prédikációs folyóiratok nyomán támadt sivár állapotok megrajzolása után is bízta- tóbb jelenségek felsorolásával végződhetett volna a jeles munka. Határpontot azonban mégis kellett szabni e könyv- nek. Érthető és fokozott érdeklődéssel néznénk Kudorának egy olyan munkája elé, amely ezeket a legújabb jelensége- két tárgyalná és méltatná. Erre ő volna a leghivatottabb, s most megbírált munkájának csakis ez volna a méltó befejezése, mert ebben a könyvében is megmutatta, hogy élő egyházi szónokokról minden tekintet nélkül tud tárgyila- gos és elfogadandó Ítéletet mondani.

Budapest. V. I