Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Irodalmi értesítő
406 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. A Mendlik, továbbá Talabér és Füssy vállalata már nem állják meg az előbbivel a versenyt. A népies prédikációt csak az egyetlen Szabó Imre tudta irodalmi színvonalra emelni; a többi szónok lapos, pongyola, s nem egy esetben durva volt. Szabó Imre jellem- zése különben Kudora könyvének egyik legsikerültebb rész- lete, viszonylag bőven foglalkozik vele, s ezt a ítéletet mondja ki róla: »Szabó Imre a népies egyházi beszéd meg- alapításával ugyanazon helyet foglalja el az egyházi beszéd irodalomtörténetében, melyet Petőfi Sándor és Arany János a költészetben.« E véleménynyel Szabót Kadora túlságosan magasra emeli: a maga korára nézve sem lehet Szabót a népies beszéd terén utolérhetetlen mesternek tartani, s hal- hatatlansága bizonyosan nem versenyezhet a Petőfi, vagy Aranyéval. Ez egyetlen Ítélettől eltekintve azonban Szabó jellem- zése, érdemeinek és tehetségének megvilágítása kitűnő, úgy, hogy a nyomán igen szép essayt lehetne róla kidolgozni. Azonképen találó a kisebb szónokoknak néhány frappáns vonásban való bemutatása. Ezek között említi föl Huszár Károlyt is, a ki Leonardo de Porto Meurizió hires nagy- böjti beszédeit fordította le, korholván lapos irályát (német- bői fordított), ami mellett az eredetinek szépsége teljesen elvész. Ezen olasz beszédekről mondja Kudora: »A meg- rendítő hatás elérésére a szónok oly naturalisztikus irálylyal (talán megfigyeléssel és fantáziával ?) festi tárgyát, melyet Zola regényeiben is méltán kifogásolunk.« A Zolával való összehasonlítást szívesen elengedtük volna. Az utolsó időszak képe szomorú; számosán, füzetekben cikkekben névtelenül vagy nevük aláírásával sürgetik egy- házi szónoklatunk reformját, s egyházszónoklati tankönyv megírására mégis csak 1891-ben került a sor, amikor ezt a munkát Kudora vállalta magára. Azt a szomorú időszakot ő, a legilletékesebb, ilyen módon magyarázza: »Már az előző időszakban a prédikációkat terjesztő folyóiratok voltak a hanyatlás legfőbb okozói, ezek most még jobban elszaporodtak s annyira elterjedtek, hogy a régibb jó prédikációkat tel