Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Irodalmi értesítő

402

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

ki figyelmét; de hát olyan kincsek ezek, amelyeknek fölkuta- tása fáradságos; mégis megteszi, s ezért joggal mondhatjuk, hogy a kép, melyet 75 oldalon át nyújt, hiánytalan és teljes. Üstökön ragadja a legkisebb hagyományt is, hogy belőlük rekonstruálja egyházi szónoklatunk középkori állapotát. Átolvas, egybevet mindent, s áttekint a művelt Nyugatra is, hogy ennek befolyását egyházi beszédeinkre megmutassa; szóval figyelme mindenre kiterjed, a Batthyányi-kódexekre, e névtelen ferencrendi lapszéljegyőre stb.

Természetszerűleg sokkal részletesebb lesz a hitviták kora egyházi szónoklatának története. Itt már az adatok rend- kivüli gazdagsága áll rendelkezésünkre; de azért itt is foly- tonosan kell ismertetni az egyházi intézkedéseket e szent- beszédekre vonatkozólag. Az anyag gazdagsága mellett is tud végezni kilencven oldalon Kudora, mert csak a lényeges és a főadatokat dolgozza föl; erős történetírói érzékkel cső- portosítván azokat úgy, hogy méltó kép álljon elő belőlük. Minden során meglátszik, hogy könyvének ezen részén is bármikor bővíthetne; annyira visszatartja ismereteinek min- den korszakra vonatkozó tömegét.

E részben kimagaslik Pázmány Péter tömör jellem- zése s szembeállítása más kiváló szónokokkal. Ebben a kor- szakban még sok nagyon érdekes részlet köti le figyelműn- két, például Biró Márton, a hires, abszolutisztikus hajlamokkal és hiperloyalitással megáldott veszprémi püspök beszédgyűj- teményének jellemzése vagy a budai egyetem egy pap- növendékének mintaprédikációja. Végre e korszakban vesz- szűk észre, hogy akadnak honfitársaink, akik nemcsak olvassák a külföld nagy egyházi szónokait, hanem fárad- ságot vesznek maguknak arra is, hogy lefordítsák és kiadják. Túlnyomó részben francia és angol beszédek azok. Mária Terézia pedig szintén istápolja némileg a divattá vált fordítást, amennyiben nem kisebb íróval, mint Bessenyeivel fordíttat magyarra egy prágai szentbeszédet, mely a királynőre nagy hatást tett. A XVIII. század legszaporább szónoka különbeír a már említett Biró Márton, veszprémi püspök, akinek a szószaporítása még ebben a terjengős században is példátlan.