Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

365

egy-két szemelvényt sorolok fel műsorunkból, misék: két- szólamú: Mitterer Nominis Jesu, Ebner De Spiritu Sto. háromszólamú: Casciolini Requiem, négyszólamú: Witt S. Franoisci, Haller Missa sexta; Te Deum. Modimayer, azonfelül 2—4 szólamú Gradualek, Offertoriumok, végül számtalan Mottetta, Witt Cantus sacri Fiel Kirchl. Gesänge, Kothe Musica sacra, Eppink Gregor. M. gyűjteményes munkáiból és minden nevendékkel megvétetjük Hamma, Adoremusát.

3. Szükséges, hogy a papnevendékek a népéneket is műveljék, mert hisz legnagyobb részük falusi pap leszen. Intézetünkben ezt már Csajághy törvényei elrendelik §. 59. A freiburgi (Baden) papneveldében elő van írva, hogy az egyházmegyében dívó német népénekeket átvegyék és pedig az egyházmegyei hivatalos népénektár alapján. Hazánkban, sajnos, nincs még sem országos, sem egyházmegyei hivatalos népénektár. Legutóbb jelent meg az országos Clecilia-egylet jóváhagyásával új és a kor színvonalán álló népénektár Kersch Sursum Cordája, ezt kell országos hivatalos ének- tárnak tekintenünk, mivel az egyedüli országos szaktekintély az országos Cleiclia-egylet approbálta. Természetesen kivá- natos volna, hogy az országos egyházjogi tekintély, a magyar püspöki kar is országosan előírja. Addig pótolja az »aucto- ritas juridicá«-t az »auctoritas doctrinalis«. Ezt kell tehát minden papneveldében beszerezni. Nálunk minden másodnap népének van a mindennapi kismisén.

4. Végül a hangszeres zenéről kell megemlékeznem. Több külföldi papneveldében gondot fordítanak az éneken kívül a zenére is, egyrészt mint művelő tényezőre, másrészt mint szórakozási eszközre. Tényleg a papnak legjobb, leg- szebb, praktikus és élvezetes szobai szórakozása a zene, névleg a harmonium. Hazai papneveldéinkben is vannak zenélő kispapok, sőt zene-egylet is előfordul, pl. Budapesten, Temesvárott. A mi intézetünk 1855. évi törvényei is megem- lékeznek a zenéről §. 58. hogy csak szabad időben gyakorolják és nem a tantermekben, úgymond a szabály, másrészt kerül- jék a lármás és világias, profán zenét, ami a papsághoz nem illő. Az 1894. évi római Regolamento II. §. 2. szerint: