Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 357 Ugyancsak a szertartástannal függ össze a papneveldéi egyházi énekoktatás. Ismeretes az egyházi ének siralmas állapota hazánkban, roppant felületes úgy a papság, mint a kántorok egyházzenei tudása, képzettsége. Legfőbb ideje tehát hozzálátni a javításhoz, a restaura tióhoz. 1897-ben megala- kult hazánkban is az orsz. Cecilia-egylet, mely a reformot írta zászlójára, épen alulírott voltam ott a papneveldéi énekoktatás reformálásának előadója,1 mert természetes, hogy mindjárt az első egyházzenei congressus és azóta minden közgyűlésünk sürgette a papneveldéi énekoktatás gyökeres javítását. Az országos Cecilia-egylet azóta több kántor-pót- tanfolyamot1 2 rendezett és pedig nagy sikerrel. De mindez csonka munka, míg a papság tisztába nem jön az egyházi ének reformjának jelentőségével. Azért kell reformálni a papneveldéi egyházzenei oktatást és ugyanazért kell részt vennie a papságnak is a póttanfolyamokon. Az egyház a papneveldéi énekoktatásra mindenkor igen nagy súlyt fektetett3 úgy a keleti katechetikai iskolákban, mint sz. Ágoston az ő papneveldéjében, továbbá a bencés kolos- tor-iskolákban a quadrivirum négy rendes tantárgya közt foglalt helyet a Musica, szintúgy a káptalani iskolákban és így volt az egész középkoron át, végül az egyházi ének az »examen ordinandorum« rendes tárgya volt. Ugyanezt sürgeti a trienti zsinat sess. XXIII. cap. 18. bor. sz. Károly szeminá- riumában mindennap volt énekóra, szintúgy Olier intézetei- ben, amelyek minta szemináriumok Franciaországban. A következő, a Febronianismus és Josephonismus kora volt az, mely elvilágiasítóttá a papnevelést és az egyházi zenét, behozta a népéneket nagymisón, száműzte a gregorián éneket. Ekkor furakodott be templomainkba a teljesen világias instrumentál zene, ekkor szűnt meg az énekkarral törődni a papság, miután elvesztette szakértelmét. Ezen korszak utóbajait érezzük ma is. Míg végre a XIX. század közepe 1 Magyarország első egyházzenei tanácskozmányának munka- latai. 108. kk. 2 Lásd Havi Közi. és Egyházi Zeneközl. s Mihály fi: A papnevelés története, I. köt.
