Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Baranyay József: A teremtés hat napjáról

A TEREMTÉS HAT NAPJÁRÓI״

29

kebelében már a lét első pillanatában a »ruali Elobim« behatása alatt meginduló és teljes kifejlésre jutó általános kialakulása és szabályszerű elrendezése egymáshoz való viszo- Híjaikban és »expansum«-ailckai együtt. (Gén. I. 1-8.)

II. A földnek, mint a világegyetem egy részének az általános kialakulás után történő speciális kifejlődése. Ebben ismét három logice és tán chronologice is egymást követő mozzanatot látunk:

a) Az anyatestnek életrekeltése a rajta kívül álló, de vele viszonyban lévő világrészeknek activ behatásával együtt (nap, hold és csillagok). (Gen. I. 9—19.)

b) A hármas élet: vízben, légben és szárazon. (Gen. I. 20-25.)

c) Az ember megjelenése. (Gen. I. 26—30.)

*

Mikor ezeket állítom, tényeket, melyeket az isteni kinyilatkoztatás mond el nekem, veszek vizsgálódásom alá és osztályozom azokat. Az általános kialakulás és a hármas speciális kifejlődés megindulásának és befolyásának mikéntjét, valamint ezeknek időtartamát azonban nem érintem. Szán- dékom az, hogy a világteremtés kinyilatkoztatott codexe felett századok óta élő tudományos vizsgálódáshoz hozzá- szóljak.

Tudom, hogy a mai theologiai tudományban elfoga- dott theoriákkal többé-kevésbbé ellentétbe jöttem fentebbi állításaim miatt. De tán sikerül okoskodásomat ezekkel szemben meg is védenem.

Tulajdonképen csak egy számottevő theoriával állok szembe: a »theoria periodistica«-val, mert a többi még a leg- kisebb valószínűséget is nélkülözi.

A »theoria verbalis«-nak csillagászati (a fény terjedése) és palaeontologikus (ásatagok) nehézségekkel kell megküz- denie.

A »theoria restitutionalistica« meg merő fantazma, bár látszólag a kinyilatkoztatott codexre (Gen. I. 2.) teszi le alapját, mert combinatióra épít; sőt Istent dehonestálja.