Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály

264

NYŐGÉR ANTAL.

Ha e törvényeket, az idevágó decretumokat olvassuk, előttünk áll a kornak képe: a rabszolgaság oly szomorú helyzet, oly rettenetesen lenyűgözött állapot, hogy az élet- közösséget létesítő házasságnál kénytelen vala intézkedni az egyház és épen e bontó akadály fölállítása által 01 tál- mazni a szentséget, a hitvesi viszonyt, a gyermekek neve- lését. Mi volt e kor? Jusztinián már keresztény császár és törvénykönyvébe mégis fölvette majd mindazokat a cikke- lyeket, amelyek a régi pogány fejedelmek alatt születtek, amelyek a család gyermekei irányában is a természetes szeretetből származó jótékony szigor helyett, zsarnoki jogot, hatalmat ruház a rettegett paterfamiliásra. Jusztinianus, a keresztény császár a régi pogányságnak e szívtelen törve- nyeit magáévá tévén, törvénykönyvének lapjaira, mint valami fölemelőt e dicsekvő szavakat írja vala: »Nincsenek kívülünk senki mások, akiknek gyermekeik fölött olyan hatalmok volna, mint amilyen nekünk vagyon.« 1

Erősen is jelentkezik Jusztinián törvényeiben e föl- fogás az apai hatalmat illetőleg, minthogy ama régebben hangoztatott és még a legsajátosabb, a legbensőbb viszonyokra is alkalmazott államkormányzati elvet, amely szerint a közjó elől bármiféle magántekintetnek meg kell hátrálnia, ő is szentesítette.1 2 3

Ez az elv belenyúlt a család gyermekeinek szívviszo- nyaiba; mert Jusztinián a törvénybiztosította javakból kizárta mindama házasságokat, amelyekhez a család gyér- meke az atyának, a családfőnek előleges beleegyezését nem nyerte ki. A páterfamiliásnak ezt az előleges beleegyezó- sét oly szigorúan megkövetelte a Jusztinián-féle kódex, hogy az enélkül kötött házasságok polgári érvényes vol- tát még az utólagosan adott atyai hozzájáruló jóváhagyás

1 Justin. Instit. De patria potestate. »Nulli alii sunt homines, qui talem in liberos habeant potestatem, qualem nos habemus.«

2 Paul. Lib. 2. Sent. Tit. 14. »Eorum, qui in potestate patris

sunt, sine voluntate ejus, matrimonia jure non contrahuntur, con- templatio enim publicae utilitatis privatorum commodis prae- fertur. <־