Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
A TÉVEDÉS MINT HÁZASSÁGI AKADÁLY. 2 59 ilyenek sem léphettek törvényes házasságra, s ha mégis léptek, e házasság az állam előtt semmis vala, történt bár e lépése a szabadnak a másik fél rabszolgai állapotát ille- tőleg akár tudatosan, akár nem tudóan, tehát tévedésből. Nincs is semmi csodálkozni való a fölött, hogy így volt ott, ahol a pogány szív mellett az államhatalom vala a minden; ott, ahol ez államhatalom fönnen hirdetett, kimondott javának hangoztatása mellett semmi magasabb érzelem nem érvényesülhetett. Az állam eme plenipotentiája beült a családi életbe is, melynek ura, mondhatjuk despotája a paterfamilias 1 vala, akinek akarata korlátlanul hatalmas- kodott övéi fölött. Kiterjedt e paterfamiliasi hatalom az övéinek házasságára is, azért írja a föntebb említett Paulus jogtudós törvénykönyvében: »Házasság nem jöhet létre, hacsak beleegyezésüket nem adják mindnyájan, vagyis azok, akik összekelnek és azok, akiknek hatalma alatt vannak.« 1 Ahol így szólnak a törvények, ahol a család az ő nyelvökön való elnevezés és a valóság szerint csak a telje- sen alárendeltek gyülekezete — famulorum coetus, — ahol a fiú is csak servus patris: ott érthetjük, hogy miként nézték azt az életviszonyt, amelyet egy szabad egyén a rabszolgával létesített. A szabad polgárok elbizakodott gőgjét meggondolván, nem is lehet csodálkozni a fölött, hogyha a pogány érzület nem mást mint csak silány contuberniumot látott az ilyféle vitae consortiumban. Ebben a kőkeményszívű, kíméletlenül hatalmaskodó pogány világban lépett föl a kereszténység. Az apostolok az Ur Jézus evangéliumával járták be az egész világot, hirdetvén a szeretet törvényét, tanítván azt a mindennapi imádságot, amelynek első szava azt a fölemelő örvendetes 1 Ez elnevezés jellemzi már az apa hatalmi állását a család- ban; mert származott ebből: pater famulorum, ő vele szemben a családja egészen szolga vala, mint Pitiscus írja L. 2.: »Familia est coetus famulorum, familiae appellatione omnes, qui in servitio sunt, continentur.« s Lex de ritu Nuptiarum : »Nuptiae consistere non possunt, nisi consentiant omnes, id est, qui coeunt, quorumque in potestate sunt.« 17*
