Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
A TÉVEDÉS MINT HÁZASSÁGI AKADÁLY. 257 elegendőnek Ítéli a tévedés folytán addiglan semmis házas- ság teljes érvényesítésére. A hallgatag érvényesítés akkor elegendő, ha a tévedés- bői származott érvénytelenség titokban maradt, de ha ez már nyilvánossá lett, akkor ott, ahol tridenti zsinat határo- zatai kihirdetettek vagy elfogadottak, ott a megegyezést az illetékes lelkész és a két tann jelenlétében kell megújítani. A rabszolga-állapot. Társadalmi szempontból vizsgálván az emberek összes- ségét, tapasztalati tény az, hogy ezek közöl az egyik kisebb, a másik meg az önrendelkezésnek terjedtebb körű jogával fölruházott: egyik fölsőbb, a másik meg alárendelt; az egyik úr, a másik pedig szolga. A bűn iszonyú átkaként még ma is ott, ahol a kérész- ténység gyökeret nem vert, vagy ahol azt teljesen letipor- ták, a társadalomban létezik állapot, amelynek következtében a korlátlan kónyuraság mellett az emberiesség szégyenére nyo- masztó rabszolgaság nyűgözi a szerencsétlenek nagy tömegét. Ez erőszakolt, ez bűnös állapot, de hiába, elég fájdalom, megvan ez még most is ezen a földön. Miután a szív az ő vonzalma szerint húzódik ahhoz, akit kedvel, előáll a kór- dós, hogy mi lesz jogilag ama házasságokkal, amelyekben a szabad egyén társulni óhajt a rabszolgai békákban gör- nyedővel és a szabad egyén választottjának épen e szó- morú helyzetéről a házasság megkötése előtt és alatt semmit sem tudott. Az igaz hit világa nélkül vakoskodó, az erkölcseiben megromlott s a gonosz hajlamainak, a szenvedélyeinek igája alatt raboskodó pogányság a rabszolgában embert sem akart látni — hisz legkiválóbb bölcselőik, Zenóval élükön, nyíltan hirdették, hogy a rabszolgában semmi észszerű sincsen — és épen ebből a gondolkodásból kifolyólag rabszolgáik közt házasságot el sem ismert. A nagy Julius Oaesár törvényt hozott a házasságtörés megtorlásáról,1 ámde ezt csak a szabadok házasságára vonatkoztatta. Ez a megkülönböztetés 1 Lex. 23. Hittudományi Folyóirat. 1903. 17
