Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
252 NYŐGÉR ANTAL. az illetékes egyházi hatóság az ily esetben elvégzendők elvégzése után, a megbízott küldöttek által a Myrtillus számára nőül megkért és a beválónak kínálkozó házas- ságba készséggel egyező leányt a parthoz közeleső templom- ban a hajóskapitánynyal egyházilag összeadta. A kapitány és az ara első ízben itt látták szemtől-szembe egymást s azonnal együtt mint hitvesek tovább is hajóztak. Ámde alig vannak együtt, elrémülve látta a kapitány, hogy az, akit ő a leírt és a földicsért vallásosságáért, jámbor lelkű- létéért vett el, az a valóságban egy megéra, aki mindent, ami szent, megvet és kigúnyol, aki férje vallásos érzületét, ahol csak teheti, szóval és tettel sértegeti. Mély fájdalom- mai húzódik vissza tőle Myrtillus és végleges válásra szánta el magát. Ez az eset példában. Kérdés: érvényes volt-e ez a házasság? Nem; mert itt a személy tulajdonságában történt oly tévedés, amely visszaható a személyre. Myrtillus hallott oly tulajdonságot, amely mint ilyen ragadta meg akaratát és e tulajdonság volt az, amiből, ami után alkotott magá- nak képzetet a nőszemélyről. A személy maga, bár rende- sen principálója az akaratnak, de itt mint accessorium sze- repelt. Itt ez esetben a tulajdonság és a személyiség fogalmi, tárgyértóki helyzetet cseréltek; mert e házasságban való- saggal a tulajdonság volt a fő, az akarat egyenest ezután indult, és ami után indult, abban tévedés vala, egészen más volt az, amit tényleg talált, mint amit megragadni akart s így a házassághoz szükséges megegyezést nem is léte- síthette. E tévedés mivoltja annál élesebben tűnik föl, hogyha a tévedő fél részéről meghatalmazott (per procuratorem) által történik a házasság megkötése. A személyre visszaható tulajdonsági tévedés azonban csakis úgy érvénytelenítő akadály, ha a tévedő fél a másik- ról tisztán, egyedül a kérdéses tulajdonság alapján szerzett magának ismeretet; mert ha előbb már más módon is isme- rős volt előtte ama személy, akkor bár egyik-másik tulaj- donságot illetőleg akár csalódott, akár tévedett, érvényes a
