Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

A BÖJTRŐL.

2 39

Eredete kétségkívül az apostolok idejébe vezetendő vissza, ha nincsenek is erről szóló okmányaink vagy irataink, melyek egyenesen tőlük vagy közvetlen utódaiktól szármáz- nának. De a II. században már akadunk nyomokra, melyek az apostoli korról tanúskodnak. Mert ha Justinus a meg- keresztelendőkről azt mondja, hogy a szentség felvétele előtt gyakran bőjtölnek »mialatt mi velük együtt imádkozunk és bőjtölünk«, akkor ezt nem lehet másképen, mint husvét előtti böjtről érteni. Ennél azonban sokkal fontosabb sz. Irenaeus tanuságtétele, mely egyik levelében, melyet Victor pápához intézett, foglaltatik.

Ismeretes dolog, hogy a keleti egyház a zsidó paschá- val egyidejűleg ünnepelte a husvétet, mig a nyugati egyház mindig vasárnapon és pedig a tavaszi éj napegyenletet követő holdtölte utáni első vasárnapon. Victor pápa ezt oly lényeges eltérésnek tartotta, hogy őket kiközösíteni akarta. Ekkor lépett fel Irenaeus mint közvetítő s a pápához intó- zett levelében kifejti, hogy ez az eltérés vagy különbség a husvét ünneplésében nem lehet elég ok a kiközösítésre, mert sok másban sincs egység anélkül, hogy a hit egysége meg volna törve. A leveléből reánk maradt részlete épen a böjti eltérésekről szól és Ruffinus fordításában ekképen hangzik: »Neque enim de die solum controversia est, sed etiam de forma ipsa ieiunii. Quidam quippe existimant, uno die sibi esse ieiunandum, alii duobus, alii insuper pluribus, alii vero quadraginta: horis diurnis et nocturnis computatis diem suum commetiuntur.« 1 Az eredeti görög szöveg írásjelek nélkül szűkölködvén, más-más értelmet ád, a szerint, amint a Teaaapázcivxa-t elválasztjuk a reákövetkező túpaQ-tól, vagy azzal összekötjük, nem tevén közéjük írásjelt. Előbbi esetben u. i. a megelőző 7]pipa?-ra vonatkoznék és akkor világosan 40 napi böjtről volna szó, míg utóbbi esetben csak 40 órairól.

Egész irodalom támadt e szövegkórdésről, melyben a következő nézeteket fejtették ki.

Vannak, ki Irenaeus szavaiban világos bizonyítékot

1 L. Binterim i. m. V. b. 14. 1.