Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Szilvek Lajos: A pápaság az egyház alkotmányában
A PÁPASÁG AZ EGYHÁZ ALKOTMÁNYÁBAN. 21 országra: rikítson bármit is füleinkbe elleneink tajtékzó fanatizmusa, én azon a trónuson, azon a széken nem tudom észrevenni azt a néhány magánéletében megbotlott római pápát! Vagy ha igen, csak azért, hogy hibáik következte- ben jobban ragaszkodjam a szentszékhez ; hogy a pápák bűnei folytán bensőbben szeressem a pápaságot. És ez nem paradoxon, ez nem ellenmondás! Ha e gyarló emberek is annyi nagy dolognak lehettek szülő okai; ha a kiszemelt pápákban is megmaradt a gyarló ember; ha ilyen gyönge emberekre mint kőszálra lön építve az elpusztíthatatlan anyaszentegyház; ha a pápaságot minden emberi fogyat- hozások dacára a szó legszorosabb értelmében vett páratlan, egészen egyedül álló dicsnimbusz veszi körűi az emberiség •egyetemes történetében: akkor nincs ennél szembeszökőbb argumentum a mellett, hogy a pápaság nem emberi, hanem isteni intézmény az anyaszentegyházban; hiszen akkor nem- csak a hit, hanem a józan ész, az oknyomozó történelem szemével is meg kell látnom a római pápában Krisztus té- védéstől ment földi helytartóját: quod erat demonstrandum, s épen ez az, amit be akartam bizonyítani. Digitus Dei hic; signum levatum in gentibus. Itt az Isten ujja; ez a jel, mely a nemzeteknek emeltetett. A pápaság az Isten alkotása; nem lehet benne félreismernünk Krisztus hely- tartóságát, a legelső szellemi nagyhatalmat az emberiség történetében. Mikor az Árpád házából származott királyaink ide- ן ében Magyarország a létért, a királyság a függetlenségért küzdött, egészen egyedül állva az idegen nemzetek között két hatalmas császárság, a német és a görög közé szorítYra: önmagán kívül a középkorban annyira hatalmas római pápák szálltak síkra érdekeink mellett. Mikor Isten ostora gyanánt a tatárság vad hordái kietlen pusztasággá tarol- ták szeretett hazánkat, hogy a fű is bajosan tudott ki- nőni nyomaik után, midőn évszázadokon át fenyegetett a Kelet rémuralma és nyögtünk a törökök embertelen igájá- ban: Kóma állott hozzánk legközelebb kardjával, aranyá- val és népeket megmozdító, felrázó hatalmas atyai szavával.
