Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
234 DR, BÁBURA LÁSZLÓ. szokásának folytatását látják benne, mások az ilyenkor meg- tartott papszentelésekkel kozzák összefüggésbe, ismét mások a négy évszakra hivatkoznak, hogy igy az egész évet az önmegtagadás cselekedeteivel megszenteljük.1 A papi ordi- natióval mindenesetre szoros összefüggésben vannak a kántor- böjtök, mert a Breviáriumban számtalanszor olvasunk erről.2 A római egyház szokása csak később ment át más egyházakba is és csak a. XI. században vált általánossá II. Orbán pápa rendelete folytán.8 F) Egyéb böjtök. Az eddig felsorolt böjtök rendesen visszatérő böjtök voltak, mert napjuk magában véve indokolta azokat. Voltak azonkívül még rendkívüli böjti napok is, bizonyos rend- kívüli eseményre való előkészületül vagy valamely különös kegyelem kiesdésére elrendelve. Ezek tehát nem voltak állandóak, nem voltak bizonyos naphoz kötve, hanem időről- időre rendeltettek el s azért ieiunia indicta néven voltak ismeretesek. Ezek között volt a keresztelendök böjtje a keresztség szentségének méltó felvételére. A három osztály, melyen keresztülmenniök kellett (audientes, genuflectentes és electi) mindegyikében a keresztény önmegtagadás különféle cse- lekedeteiben gyakoroltattak, hogy elsajátítsák a kérész- tény szellemet, hogy eloltsák a szenvedély tüzét szivükben. S míg a hit tanaiban egyrészt, másrészt pedig az azoknak megfelelő tiszta erkölcsökben kellő képzettséget, illetve áll- hatatosságot nem mutattak fel, addig nem is vehették fel a keresztség szentségét. így történt, hogy némelyik több éven át is volt a jelöltek sorában. Hogy ezek gyakran bőjtöltek, azt már sz. Justin apolo- giájából tudjuk.4 (f 166.) Tertullián, az apostoli Constitutiók, jeruzsálemi sz. Cyrill, sz. Ágoston és mások mind bizonyít1 Can. 5, 6, 7. Dist. LXXVI. a V. ö. can. 1, 4. Dist. LXXV. és can. 7. ead. « L. Can. 4. Dist. LXXYI. 4 Ápol. Inst. I. c. 61.
