Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
232 DE. BABURA LÁSZLÓ. lakóházaikban, hanem a templom pitvarában, sőt néha magá- ban a templomban is. A visszaélések oly bántok voltak, hogy zsinatok is szükségesnek tartották velük foglalkozni és azokat szigorú rendszabályokkal szabályozni. De mind hiába! A visszaélések annyira elharapództak, hogy csak egy eszköz volt még hátra: a vigiliák teljes beszüntetése, ami nem történt meg mindenütt, sem egyszerre, mert a vissza- élések sem voltak mindenütt egyformák. Sok helyütt pedig úgy segítettek a bajon, hogy a vigiliák számát redukálták. Ily alakban is tehát nem voltak a vigiliák tulaj donképeni böjti napok. Csak később lettek azokká, mikor több püspök az éjjeli összejövetelt egészen beszüntetve annak pótlására az ünnepet megelőző napot böjti napnak nyilvánította, hogy a hívők az önmegtagadás cselekedeteivel készüljenek az ünnep méltó megülésére. Sokan így magyarázzák a vigiliabőjt keletkezését. Mások ismét azt tanítják, hogy a vigiliák már kezdettől fogva böjti napok voltak s ép azért kapott a hivő sereg oly mohón a vigalmakon a tulaj donképeni ünnep beköszön- tésekor. Bármint legyen is, tény az, hogy kezdettől fogva külö- nösképen készültek a hívők a jelesebb ünnepek méltó meg- ülésére. Egyházi törvény ugyan erre nem adatott, de a hosszú szokás maga is törvény erejére emelte a böjtöt e napokon, amint I. Miklós pápa (858—867). is a kará- csony előtti vigíliát és a Mária mennybemenetelének vigi- liabőjtöt kötelezőnek tartja. Hogy mily régi szokás volt ez az egyházban, mutatja az is, hogy az újabb eredetű ünne- peknek általában nincsen vigiliabőjtjük. Bégente számuk igen nagy volt és több napra is terjedt, mint pl. kará- csony előtt 14 napon át el volt tiltva a húsnak és vérnek élvezete.1 Az egyház ezeket még most is megtartja, de csak az offíciumban és a szentmisében. Egyébként nálunk csak öt olyan vigilia van, mely böjttel van összekötve, t. i. kará- csony, pünkösd, Péter és Pál ünnepe, Nagyboldogasszony és Mindenszentek ünnepe előtti vigiliák. 1 Binterim i. m. V. 2. 159, 1.
