Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTBŐL. 229 dívott az egyházban. I. Innocentius pápa (402—417). egészen természetesnek találja, hogy e napon az egyház bőjtöl,« mert ha pénteken bőjtölünk az Úr kínszenvedése miatt, nem mulaszthatjuk el a szombatot sem, mely a (pén- tek) szomorúsága és (a feltámadás) öröme közt közbefoglal- tátik. Mert kétségtelen, hogy az apostolok azon a két napon nagy szomorúságban voltak s époly kétségtelen az is, hogy e két napon bőjtöltek.« S mintha Tertullián mondására gondolna: Sabbatum nunquam nisi in Pascha ieiunandum, így folytatja: Quodsi putant, semel atque uno sabbato ieiunandum, ergo et Dominica et sexta feria semel in Pascha erit celebranda.1 A sok bizonyítók közül, melyek a szombati bojt mel- lett tanúskodnak, csak a legtalálóbbat akarjuk itt felem- líteni, mely e bojt kezdetét a II. század első felénél előbbi időkbe helyezi. Akkor élt u. i. Marcion gnostikus, aki a szombatot böjti napnak nyilvánította a Demiurgos tisztele- tere. Nem tehető tehát fel, hogy az egyház ezek után hozta volna be a szombati böjtöt, mert ezzel tévedésbe ejtette volna hívőit és ama tévtant megerősítette volna. Tehát a szombati böjt már előbb dívott az egyházban. E mellett szól az a tény is, hogy a keleti egyházban nem is bőjtöltek szómba- ton, kivéve az egy nagyszombatot épen a Marcion által elrendelt szombati böjt ellenére. Az apostoli constitutiók ismételten megtiltják a szombati böjtöt, sőt a 65. kánon átkot is mond a szombati vagy vasárnapi böjtölésre,1 2 ami- bői világos egyúttal az is, hogy a keleti egyházban a sab- batum még soká megtartotta ünnepi jellegét. Ezen külön- ben nem lehet csodálkozni, mikor ott voltak legnagyobb számmal a zsidóságból megtértek. A szombatnapi böjt azonban korántsem volt oly álta- lános, mint a szerdai és pénteki. A római egyházban kéz- dettől fogva dívott3 s őt követte e szokásban az alexandriai 1 Ep. ad Decent Eug. c. 4. — L. can. 13. De Cons. Dist. III. s ]'.'í Tig xbjgixo; euge&rj, xrjp xvQ1axr!1’ r\f1(gar rrjaisúun10 ;7 ׳ o a ß ß n T0)71 ,׳ ).fie xoii hog fióvov, xn&eigeio&o), el Se Xouxóg rj, ttqpoogüji'lcn' 3 V. ö. Cap. 31. De Cons. Dist. V.
