Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Hám Antal: Megtért-e a Bölcs Salamon király?

210

DR. HÁM ANTAL.

foglalhasson helyet, vagy pedig bűnei miatt a legiszonyúbb vég, a kárhozat lett osztályrésze ? — És mégis azt látjuk, hogy állandóan felszínen van a törekvés világosságot önteni e homályos kérdésbe.

Hogyan áll manap e kérdés? Sem jól, sem rosszul; nem olyan jól, hogy világosabban ne állhatna, de nem is olyan rosszul, hogy a negativ álláspontra kellene helyez- kednünk. Legalább úgy tetszik, hogy nyomosabb bizonyí- tékok szólnak a megtérés mellett, mint ellene.

*

w *

A talmudisták között volt egy csoport, melynek véle- ménye szerint Salamon feltétlenül részese az örök boldogság- nak,mivel —nem vétkezett: »Omnis qui dicit Huben et filios Eli et filios Samuelis et Davidem et Salomonem peccasse, is graviter errat.« 1 Nagyon bajos megfejteni, hogyan támad- hatott e hamis hit, melynek a Szentírás oly határozottan ellenmond. mikor egész világosan megnevezi Salamonnak bűneit! »Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, Fáraó leánya mellett, a moabiták és ammoniták, az idu- meusok, szidoniusok és heteusok leányait, azon nemzetek- bői, melyek felől mondotta az Úr Izrael fiainak: Be ne menjetek hozzájok, közűlök se menjenek be tieitekhez, mert bizonynyal elhajtják szíveiteket, hogy isteneiket kövessétek. Ezekhez ragaszkodék tehát Salamon legforróbb szeretettel. És vala neki hétszáz felesége, mint királynék, és háromszáz ágyasa; és az asszonyok elhajták az ő szívét. És mikor már vén volt, szíve megromlék az asszonyok által, hogy idegen isteneket követe; és nem vala az 6' szíve oly töké- letes Urával Istenével, mint atyja, Dávid szíve; hanem a szidoniusok istenasszonyát, Asztartót tiszteié Salamon, és az ammoniták bálványát, Molokot. És azt cselekvő Sala- mon, ami nem vala kedves az Úr előtt, és nem vala oly állhatatos az Úr követésében, mint atyja, Dávid.« (Kir. III.

1 L. Petersen, Disputatio theologica de salute regis Salomonis. Jenae. 1666. §. 1.