Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Szilvek Lajos: A pápaság az egyház alkotmányában
A PÁPASÁG AZ EGYHÁZ ALKOTMÁNYÁBAN. 17 mi sincs szükségesebb. Az ember tudatlan, ingatag, habozó, szenvedélyeitől elvakított; és ilyen embereknek egész Ián- colatát rendeli Krisztus tanításának tévedéstől ment örök hirdetésére! És mikor ennek az embernek el akarják némi- tani szavát, mikor fenyegetés és üldözés megremegteti ezt a gyönge embert, mikor egyéni gyöngeségei vagy rút bűnei meggyalázzák benne a pápa méltóságát, akkor is szentül, tévedéstől menten hirdeti Krisztus tanítását! Mint egyén téved, vétkezik; hivatalból csalatkozhatatlan. Üssétek fel a 259 pápának az élete írását, olvassátok el egyik-másiknak botrányos életét, és ha megfigyeltétek, hogy mit tanítottak e mélyen sülyedt emberek ex cathedra hit és erkölcs dől- gában, meg fogtok győződni, hogy a pápaságot az Isten lelke élteti. Hogy a kereszténység nem lett Ázsia vagy Afrika valamely zúgjanak embertől alig ismert szektája; hogy nem szakadozott szét töméntelen bölcseleti hipothezissé ; hogy nem merevedett meg formákban a hinduk vallása gyanánt; hogy Európa termékenyítő erejét testi kéj és rab- szolgaság meg nem bénította; hogy életnézetének komoly- sága fanatizmussá nem sülyedt; hogy a hagyományokhoz való ragaszkodása lelket ölő, élettelen hullamerevségre nem kárhoztatta; hogy szédítő spekulációi dacára dogmáinak keretét soha át nem lépte: e csodálatos tulajdonságait az egyház mind a pápaságnak köszönheti. A pápa a nagy élő szervezet feje, akinek szeme mindent meglát, akinek min- denki engedelmeskedik, aki vezeti és tanítja az egyházban és az egyház által az egész emberiséget. A mindennapi élet tisztátalan sarában; az élet közönséges küzködéseinek süke- títő zsivajában; napjainkban, mikor az eszményiség varázs- hatalma egyre pusztulóban; ma, mikor mindenki térdet hajt a pénz és hatalom faragott képe előtt; a korszellem számum-szelétől kiperzselt mai világban nem tudok valami üdítőbbet és lélekemelőbbet, mint az a tudat, hogy köztünk jár az Isten Fiának a helytartója; hogy Istentől segíttetik az emberiség vezetésére; hogy olyan tekintély, amely előtt igaz meggyőződéssel, minden kópmutatás nélkül szívesen hajtjuk meg térdeinket! Zöldelő oázis a tévelygő, romlott Hittudományi Folyóirat. 1903. 2
