Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Irodalmi értesítő

196

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

nálaton kívül nem volt, az eretnekektől meg nem hamisít- tatott. Ez a könyv tartalmazta azon régi szertartásokat, melyek védelmére a trienti zsinat dogmatikus kánonját megalkotta s melyek visszaállítására és felújítására Y. Sixtus• utóbb a szertartásos congregatiót rendelte.

Oláh érseknek tehát nem volt egyéb tennivalója, mint ezt a szertartásos könyvet, melyet az eretnekek meghami- sítottak, vagy meglevő példányait elpusztították, melyet azonban az esztergomi egyház hűségesen megőrzött, újra kiadni és előírni. És Oláh érsek megtette ezt, csaknem harmadfél évtizeddel előbb, mintsem Y. Sixtus az egye- temes egyház bajainak orvoslására a szertartásos congre- gátiót létrehozta, tette pedig oly lelkiismex־etességgel, hogy az ősrégi »obsequiale« szövegén egy betűt sem változtatott.«

A tudós értekező így, miután az elmét az ősrégi magyar rituale tiszteletének megnyerte, az ősmagyar egyház sz. hajdankorának ezen gyönyörű magasztalásával felindítja a magyar szívet annak szeretetére. Ügy tesz, mint Cicero Verres elleni vádbeszédében, a szakszerű fejtegetések köze- pette kitér Sicilia áldott földének magasztalására, illetve a lélek megújhodására.

Ezután ismét kezébe veszi a történeti fejtegetés meg- szakított fonalát és kimutatja, hogy Pázmány Péter a maga rituáléját 16‘25-ben adja ki s lépteti életbe egész Magyar- országon, melyet úgy a magyar egyház régi rituáléja, mint a rituale romanum szemmeltartásával dolgozott át.

A VII IX. fejezet ellenvetéseket cáfol, a X. feje- zetben magából a Rituale Romanum-ból, annak szövege és rendeletéiből igazolja be a szokásjog törvényességét. A Xin—XX. fejezetben Pázmány rituáléjának jogosságát igazolja és csoportonként egybeveti ennek szertartásait a Rituale Romanumóval; feltünteti a hasonlóságokat és eltóré- seket, ez utóbbiak jogosságát bőségesen és alaposan bemutatja.

Befejezésül megszívlelésre méltóan így szól: »Pázmány rituáléja közel háromszáz éven át növelte a magyar katholikus népben a hitet az isteni gondviselésbe, fejlesztette a hitéletet és ájtatos jámborságot; az abban foglalt sz. szertartások