Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Szilvek Lajos: A pápaság az egyház alkotmányában
A PÁPASÁG AZ EGYHÁZ ALKOTMÁNYÁBAN. 11 csattogása zeng. Festőinek, lakosainak szüntelen újra éledő szépségében, láthatárainak, tiszta vonalainak, verőfényónek bűvös játékában, bérceinek gyönyörű csipkéiben magasztos ingert, utolérhetetlen mintákat nyújt. Benne szépség, ossz- hang minden s csodásán megegyezik ama vallással, mely a rögöt, a közönségeset megveti; mely sasoknak tekintvén a lelkeket, sohasem találja úgy, hogy most már elég maga- san lebegnek s mely szereti a művészeteket épen azért, mert ezek a szárnyak, melyek bennünket e sivár föld homá- lyán, hótköznapiságán messze túlemelnek.« Elhagyja Jeruzsálemet, ahonnan kiindult, el Antiochiát, ahonnan nevét kapta a kereszténység, és elmegy a vér- szomjas világvárosba ez a szegény halász, ahol el kellett törpülnie szükségképen. Üldözés tör ki, menekülni készül, de visszajő, hogy meghaljon hitéért, hogy az öröklés tér- mészeti jogánál fogva Kómához kösse az egyház pápáinak primátusát. Hogy római püspök létére az egész egyház feje volt s mint ilyen Rómában lelte halálát, ez annyira szember szökő történeti tényadat, hogy bizonyításába csak a jó ízlés rovására lehetne bocsátkoznom. Egyébiránt utódainak pri- mátusa visszaható erejével minden kétségen fölül helyezi sz. Péter primátusát is, mint amely amannak forrását képezi. Róma későbbi püspökeit nem ismerték volna el az egyház feje gyanánt, ha csak az apostoli időszakból nem datálódott volna előjoga. A Péterben alapított primátusnak a világ végezetéig kell fenmaradnia, miként magának az egyháznak is, amelynek lényeges alkotó elemét, alapkövét, alkotmánya elsőrendű tényezőjét, sőt lelkét képezi a legfőbb tekintélye és joghatóság formájában. A századok zúgó árjá- ban miként Krisztus egyháza, úgy földi helytartója sem pusztulhat el. Büszke keleti eretnekek sem merték egy- szerűen tagadásba venni Róma minden fölényét, s midőn a császári trón fénye és a féktelen ambíció által elvakított konstantinápolyi pátriárkák maguknak is akarták vindi- kálni az egyházban a legfőbb joghatóságot, ezt csak annyi- ban merték megkockáztatni, amennyiben Konstantinápoly Új-Rómává lett a politikai átalakulások következtében. Nem
