Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 123 késztetik; minő rendkívüli kegyelemre van annak szüksége, aki Istenre ügyet nem vetett, amikor jótéteményekkel árasztá el, hogy most egyszerre szeresse, amikor boszúja villámainak záporát zúdítja fejére ! Nem, nem, testvéreim! Istennel nem lehet játékot űzni, sem boszúját meghiúsítani. Még csak egy bűntény vagyon vissza, hogy végleges elvettetésére reá legyen a pecsét ütve: hogy mint Júdás, az üdvösség zálogát áruló keblébe zárja. Alig megy végbe e merénylet, már át van szolgáltatva ellenfelei kezébe. A halálnak hálója övezi át, és a pokol félelme környékezi öt. Lelke nem önti már ki kárbaveszett bánatát lefolyt éltének ki nem engesz- telt bűnei felett; minden erejét lefoglalja az iszonyú jövőnek borzalma, amely már szemei előtt kezd feltárulni. A fátyol, mely eddig e borzalmas látványt takarta, kezd leválni és kezd tudatára ébredni a reá váró Ítélet előkészületeinek. Már látja, mint ül ott a bíró, aki hideg nemtetszéssel várja a pillanatot, hogy végső lehellete tisztátalan lelkét gyalázatos testétől megváltja. Már látja, mint állanak készen vádlói vádjaikkal ellenében és mint vetik még hozzá a végső Istenkáromlást, melyet a végkétségbeesés sajtolt ki színtelen, kihűlt ajkairól. Már látja »kínjai helyét készen, mélyen és messze lent, amelyet az Ilr lehellete gyújt fel, miként a kénfolyamot« (Izai. 30, 33.) és régi bajtársainak üdvrivalgása csendíti meg fülét. Ismerősei és hozzátartozói, akik ágya körül tolongnak, mint megannyi kisértet tűnnek fel előtte, akik gyötrik és kínozzák, fojtogatják, hogy elkárhozását siettessék : és az a szép ima, amelyet az egyház arra szánt, hogy átkisérje a lelket az üdvösség honába, úgy hangzik fülébe, mint a boszú- kiáltás és a kárhozat Ítélete. »Menj hát, keresztény lélek« — rémlik előtte, mintha mon- daná, a Mindenható Atya Istennek nevében, aki, amikor alkotott a saját-képére és hasonlatosságára teremtett és csak kevéssel tön kevesebbé az angyaloknál. Térj vissza az ö kezébe, miután lealacsonyodtál az oktalan állatnál mélyebben, az ö képét eltorzí- tottad, hasonlatosságát magadról letörülted. Térj vissza, kérész- tény lélek, az Ur nevében, aki éretted szenvedett. Térj vissza és kérd számon az Ur könyörületességét, amelyet az ö vére szerzett számodra, amelyet lábbal tapodtál, kérd számon dicsőségét, amely azoknak van készítve, akik az ő példáját követték. Térj vissza keresztény lélek a Szentlélek nevében, aki reád kiáradt, midőn a szent keresztség vízsugara rád hullott ; nyújtsd által most meg- szaggatott és beszennyezett fehér ruhádat, melyet akkor ölttél fel azzal a kötelezettséggel, hogy azt szenytelenül vigyed Krisztus ítélőszéke elé. Térj vissza, keresztény lélek, és amint a testből kiköltözöl, az angyalok fényes karai fogadjanak, hogy estedet
