Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ egyhAzi szónoklatról.

121

jogait és vonja magára összes figyelmét. A vallást gondolatainak köréből régen száműzte; de a gyász napjaiban bizonynyal ismét megjelen, és aki azelőtt nem barátkozott vele, most bele kell nyugodnia, hogy most mint ellenfelével áll vele szemben. Egy hangot hall, amely azt a pár egyszerű és megragadó kérdést még egyszer súgja fülébe, amelylyel ifjúkori mesterei a szent hit igazságait beléje öntötték: Ki teremtett ? És mi végre vagyunk a földön ? Ah! mily hosszú láncolatát ébreszti fel ez a pár egyszerű kérdés a kínosnál kínosabb és maró gondolatoknak a haldokló lelkében! Most megemlékezik róla, mily gonddal vésték szívébe a keresztény vallás elveit és kötelmeit, és mint törekedett azokat gyakorolni. Eszébe jut, mily édeseknek és könnyűknek érezte akkor ezeket, mily erősen el volt tökélve, hogy éltét ezekhez akarja mérni, Emlékezik még, mily megnyugtató és örvendeztető gondolat volt ekkor reá nézve, hogy van atyja a mennyben, akihez naponta fohászkodott; mily vigasztaló volt reá nézve a tudat, hogy leg- csekélyebb erény-gyakorlatait is megjutalmazza. Visszaemlékezik, mint követte el ifjúkorában a legelső törvényszegést, és mily mély bensöséggel siratta még meg akkor. De ah! ah ! ha tovább fűzi gondolatait, mint változik át sötétté a kép! Híven emlékezik reá, mint folytatta e boldogító ösvényről való letévelyedését tovább tovább, mint küzdött az első pár lépésnél és mily lelkiismeret- furdalás követte ezt nyomon; mint tompult el lassan lassan ez iránt, míg végre a vétség mindennapi munkája és úgyszólva kenyere lön, amely nélkül már meg sem lehetett. Első pillanatra, bűnei úgy tűnnek fel, mintha áthatolhatatlan homályba volnának burkolva, mint valami gonosz fekete tömeg, amely árnyékot vet gondolataira. De majd kitárul fent is, lent is a felleg szemei előtt; megkezdi sorban botlásait minden elágazásaiban fölismerni. Hasztalan igyekszik szemeit a visszataszító és nyugtalanító csapattól elfordítani; ez a sereg minden oldalról körülzárolja; kénytelen bűneit fölismerni, mindegyiket külön-kiilön és határo- zottan és mélységesen megbélyegezve, rásütve az idő és a körül- ménvek bélyege, ami csak még élesebbé teszi jellegöket és vonásaikat még visszataszítóbbá. Egész csapat hóhér, akik ellenében föllépnek, hogy kínozzák: mind mind hosszú sorban, akik ellen vétett s akikkel szemben tapintatlan volt, mind, akiket romlott viseletével és trágár beszédeivel megtántorított, mind, akiket nyilvános szemérmetlen viseletével tévútra csábított: szellemalakjuk árnyként lebeg most körülötte lázas álomképekben; hosszú álmatlan éjszakáin ezek virrasztanak felette párnája körül és világos pillanatai, melyek állapotának öntudatára ébresztik, csak fokozzák kinjait, meggyőzvén öt annak valóságáról, mennyire nem agyrém aggodalma, és hogy mindezt mennyire megérdemelte.