Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

106

DR. RÉZBÁN Y AY JÓZSEF.

Minden szava a hallgatók mindegyikének értelméhez, szívé- hez és akaratához szól, úgy hogy a jelenlevők közül mindegyik azt hiszi: egyedül vele foglalkozik, az ő lelki állapotát tartja szem előtt, minden egyes szavából világos- ság árad ki, mely az ő lelki kételyeit, lelki világának homályát eloszlatja, minden egyes szava megfelel épen azon gondolatnak, amely kérdőleg fordul hozzá, minden egyes szava a hallgatók mindegyikének szívéhez szól és szívébe talál és megtalálja az utat mindegyiknek akaratához, hogy mindegyiket meghajlítsa és az evangélium követésére bírja. Ez az evangéliumi szónok. Ez a gyakorlatiasság netovábbja. Ha akarod ennek titkát tudni: mit kell tenned, hogy a hallgatók mindegyikének értelméhez, szívéhez és akaratához szólj, más szóval, hogy gyakorlati légy, — tégy úgy, mint Krisztus Urunk tett: élj egyedül a hívek lelki üdvéért, lépj érettök a szószékre, egyedül érettök beszélj, mint Krisztus Urunk, aki azt mondotta magáról: »Én azért jöttem e világra, hogy életök legyen és bővebben legyen.« (Ján. 10. 10.)

PÉLDA

egység-, kifejtés-, rend-, menet-, összefüggésre és gyakorlatiasságra. (27. §., 28. §., 29. §., 30. §., 31. §., 32. §., 33. §. I., II., III.)

(Egyszerű, oktató, hitelemző beszéd, szónoki buzdító elem nélkül.

A IV. par. A szülők kötelmei gyermekeik iránt.)

Regensburgi Berthold 1 3. Missió beszéde. A hármas cselvetésró'l.

»Anima nostra sicut passer erepta est de laqueo venantium. Lelkünk, mint a madár, kiszabadult a csel vetők tőréből.« így olvas- suk ezen igéket a mai szentmisében, amely a vértanúkról szól, akik Isten iránt való szeretetből vértanúságot szenvedtek, ma pedig az örök dicsőségnek örvendenek. Vértanúságuk véget ért, dicsőségüknek pedig soha nem leszen vége. Azért zengedezik ma örömmel: »Lelkünk, mint a madár, kiszabadult a cselvetők tőré1 Reg. Berthold missió-beszédeit a szabad ég alatt 40,000—60,000; 100,000 ; sőt néha 200,000 ember is hallgatta. Berthold a beszéd egysé- gesítésének nagy mestere. Midőn azonban beszédét itt mintául állít- juk fel, csak azt mondjuk követésre méltónak, ami valóban követésre méltó. Nem helyeseljük ízléstelenségeit, amelyek a XIII. században türhetök voltak, de ma meg nem bocsájthatók.