Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

103

legyen« !1 Ez az élet Krisztus Urunk életének és tanításának követésében, az ő szellemének megvalósulásában áll. Ahol nincs meg az élet, ott nem lehet »szellem és élet« a beszédben sem. Ott ékes szavakkal lehet külsőleg e meleg- sóg hiányát takargatni, ami ideiglenes hatást is talán kelt még a hallgatókban, de igazi, tartós hatása az ilyen beszéd- nek alig lehet.

Ellenben ahol teljes erejével lüktet a vérkeringés, ahol az Istenben való élet egész melegét kifejti, ott nem a szavakat, hanem az éltető igazságot magát keresi a szónok, ott van a beszédben »szellem és élet« és ott »eleven és hathatós az Isten igéje, áthatóbb minden kétélű kardnál és behat az elme és a lélek, az izek és a velők oszlásáig.« 2 Az ily beszéd igazán érdekes és figyelemre méltó és ön- kénytelenül figyelmet gerjeszt, mert az ilyen szónok mindig azt mondja, amit mondania kell, mint mondani szokás: fején találja a szöget. Ez valóban gyakorlati szónok.

c) Legyen a beszédben tűz azaz legyen a beszéd lelkes, buzdító. Az egyházi szónok emberekhez, tehát oly lényekhez szól, akiknek nemcsak értelmök és kedélyük, hanem szabad akaratuk is van; az igazságot nemcsak megismerniük kell, sőt még az sem elég, ha meggyőződnek róla, ha meg- kedvelik. Emberek vagyunk, gyarló emberek, akik sokféle kisértésnek vannak kitéve. De egyúttal oly lények is vagyunk, akik lelkesedni tudunk és akarunk, és akik eszményekért lelkesülünk és oly eszményeket keresünk, amelyekért lehet és érdemes is lelkesülni. Ennélfogva az egyházi szónoknak feladata távolról sincs azzal kimerítve, hogyha az észhez és kedélyhez szólt. Az általa hirdetett igazságnak vérré, csonttá és velővé kell a hallgatóban válnia, hogy akaratukat megindítsa, hogy felgyúlaszsza bennök az erény, mint követésre méltó eszmény irányt való lelkesedést, oda kell a szónoknak hatnia, hogy azon igazságért, amelyet beszédéből megismertek, egész élőtökben

1 Ján. 10, 10.

• Zsid. 4, 13.