Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Szilvek Lajos: A pápaság az egyház alkotmányában
A PÁPASÁG AZ EGYHÁZ ALKOTMÁNYÁBAN. 7 akarnának ülni lábaihoz engedelmes juhok gyanánt, vájjon ne lenne senki egyházában, aki képviselné az igaz tanok Mesterét, a lelkek legfőbb Pásztorát ? . . . . Csakugyan, Krisztus nem hagyhatott el bennünket végképen, és el- távozván, maga helyébe helytartóját rendelte ki a nemzetek és egyesek tanítására és kormányzására. Benne üdvözöljük az egyház láthatatlan fejének, Krisztusnak folytonos jelen- létét szerettei között; ő tartja magasra az evangélium szövétnekét a világ megvilágosítására ; kezében a joghatóság egyetemes pásztorbotja Krisztus mindenre kiterjedő hatal- mának szimbóluma gyanánt. Krisztus tizenkét apostola közül sz. Pétert teszi egy- háza fejévé. Jakab vérszerinti rokonságban van az Úrral, sz. János szűzi gyöngédségénél fogva kedveltje, sz. Pál nagyszabású tehetség; de már akkor, midőn először közelít hozzá Péter, reá tekint és benne látja az egyház pápáinak szakadatlan sorozatát. Alapkövet keres az Úr egyházához, és mielőtt tényleg kezeibe tenné le a legfőbb hatalmat, jövő nagyságának előre vetett fénye gyanánt megvál- toztatja eddigi elnevezését. »János fia, eddig Simonnak hívtak, ezentúl Péter (szikla) lesz a neved.« A tévedések és erőszakoskodások tengerébe egy elpusztíthatatlan szikla- tömböt vet és ezen építi fel anyaszentegyházát; azt akarja, hogy, mint máshol mondja, ne homokra építsen; hogy egy- házán a pokol kapui ne vehessenek erőt. Ez a névváltoz- tatás sokat jelent. Ha az embei’ek neveznek el valakit Angyalkának, Ibolykának, Szilárdnak stb., ebből ugyan semmi sem következik, de ha az Isten ad valakinek nevet, ez a név nemcsak elnevezés, hanem kinevezés is; a névvel megkapja az illető rendeltetését, hivatását és a szükséges kegyelmeket. Az Isten adta elnevezések mindig találóak, mindig igazán jelentőségteljesek. Éva az élők anyját, Ábrahám a hívők atyját, Jézus üdvözítőt jelent. A szemita népeknél, különösen kezdetleges kultúrájuk idejében, a tulaj- donnév inkább köznév jellegű, valaminek elnevezni annyit tesz, mint valamivé tenni valakit. Midőn Krisztus azt mondja Simonnak: Te Péter vagy, az a latin, de még
