Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

805

azután az 1123. évi I. lateráni közzsinat megerősített és helybenhagyott.

Ebben az egyezményben a szorosan vett nemet király- ságra nézve a püspökök választása a császár jelenlétében megy végbe, aki vitás esetekben a metropolita és a tartományi püspökök megítélése szerint józanabb párt részére dönt és részére segítséget nyújt׳, amely jogok Olaszországra és Búr- gundiára már nem terjednek ki; a német királyság tekintő- tében a regáliákat a kormánypálca symboluma alatt a császár a megválasztottnak már a felszentelés előtt, az utóbbi orszá- gok tekintetében csak az után adományozhatta; az ily- képen megadományozott tartozott a császár irányában a hűbéri viszonyból folyó minden kötelmet teljesíteni.

A regáliák adományozása azonban nem joga, hanem kötelessége a császárnak, aki csak panaszjoggal birt a választás ellen, amely panaszt a pápa csak kánoni ok fen- forgása esetén hallgatja meg.

Ezenkívül az investitura alkalmával fizetni szokott hódolati díjat is megszüntette az egyezmény, ami által megszűnt a palástolt simonia egyik lehetősége.

Azonban az egyezmény érintetlenül hagyja a légié- nyogesebbet, a püspökök szabad választását; erre nézve tehát az egyháznak megmaradott a jogi szabályozás sza- badsága, s a szabad jogfejlődés.

E jogfejlődés szabadsága vezetett azután a káp- talanok püspökválasztási jogára, amelyet az 1139. évi II. lateráni közzsinat már mint elismert jogi alakulatot sza- bályoz, hasonlóképen az 1215. évi IV. lateráni közzsinat s végül IX. Gergely decretalis-gyüjteménye.

Ezek a székesegyházi káptalanok kezdetben a szerze- tesek tanácsát kötelesek voltak meghallgatni a személy- megválasztásnál, amelylyel azonban a XIII-ik század ele- jén fölhagytak; s ahol ily tanácsadás szükségesnek látszott, azzal a metropolita bízatott meg s ruháztatott fel.

A káptalanoknak ez a választási joga azonban nem lépett minden nehézség nélkül s nem mindenütt lépett egy- szerre életbe.