Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
Schüchöt. Megjegyzem azonban, hogy 1882 óta volt a tantervben 2 gyakorlati ritus-óra két éven át. ennek lielyébe lépett 1892-ben egyik évben nevelóstanítástan, a másik évben hitelemzéstan, most két éve pedig alulírott kezeibe kerülvén e tantárgy, egészen átalakítottam: első félévben Lehmkuhl II. kötete, de sacramentis, casuistikus gyakorlatokkal heti 8 óra, hitszónoklattan heti 1 óra, tan- könyv Kudora; második félév De Herdt rubricistikája heti 6 órában, ritus-gyakorlattal, pastoral - hodegetika heti 3 órában; melléktárgyak mint fent, egyik évben paedagogia, másik évben katechetika, hitelemzö gyakorlatokkal, végül ebben az évben megalakult a hitszónoklati gyakorló iskola, tehát ezután lesznek homiletikai gyakorlatok heti 1 órában 4 éven át. így már sokkal közelebb állunk a római rendszerhez és sokkal jobban megközelítjük a kitűzött célt, a kellő hit- szónoklati, hitelemzői és rubricistikai képzettséget. De lássuk egyenkint. * Az első csoport a tanítói hivatallal összefüggő tárgyak és pedig 1 hitelemzéstan. Nem alaptalan Mihályfi1 meg- jegyzése, hogy általános a panasz hazánkban a hitoktatás elhanyagolása felett, a hitoktatás általában nem áll egyéb- bői, mint a káté és a biblia beemléztetéséből és kikérdezé- séből, sőt sok helyt egyáltalán nem megy, avagy csak nagy ritkán megy maga a lelkész hitoktatásra az iskolába, hanem a tanítóra bízza e lényeges és fontos lelkészi kötelességet. Nem ismeretlen e tényállás magasabb helyen sem, azért maga az egyház feje, XIII. Leó is megemlékezik erről a sajnos, hazánkban nagyon elterjedt visszaélésről a magyar püspöki karhoz intézett körleveleiben és e baj orvoslását sürgeti. A nép vallási elhidegüléset és közönyét nagyrészt e fontos kötelesség elhanyagolásának kell tulajdonítanunk. E baj egyik oka az encyklopaedikus jellegű pastorális tankönyvek, ebben a keretben nem részesülhetnek kellő figyelemben az egyes tárgyak, azért önállósítani kell a 7 66 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. ־ Id. mű II. 189.