Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Acsay Ferenc: A hitszónoklati képzés kérdéséhez

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

719

nem ereszkedett részletesebb ismertetésbe. Én azonban, bár szintén nem remélem, hogy valaha egy hajóban fogunk evezni, mégis megteszem ellenészrevételeimet, abban a reményben, hogy a hitszónoklati képzés sokat vitatott kér- dósét talán egy lépéssel sikerül előbbre vinnem.

Legelőbb is csodálkozásomat kell kifejeznem azo n hogy t. bírálóm soha sem idéz teljesen, mikor engem cáfolni akar, s így az olvasót az én felfogásomról megtéveszti; nem mondom, hogy szándékosan jár így el, de kótségtele- nül nem helyesen és igazságosan. A 412. lapon pl. ezt az állítást fogja rám: »Sőt Pázmány Péterünktől a szónoki tehetseget is megvonja.« (Idézet akar lenni bevezetésem XI. lapjáról.) Én e helyen ezt mondom: »Mivel azonban felszínes bírálattal oly könnyen szokták nemcsak Pázmányra, hanem az újabb kor egyes szónokaira is kimondani: hogy íme Bossuet, magyar Bossuet, csak természetes volt, hogy Páz- mányt a valóságban is összemérem vele, lássuk, megállhat־e mellette a valóságban vagy sem? Ezzel természetesen nem veszít értékéből a mi kiváló írónk, marad nekünk továbbra is az, aki volt, de mint szónok a világirodalomban nem kerülhet az . elsők közé.«■ Azt hiszem, csak nagy erőltetéssel lehet e szavakból kikövetkeztetni azt, hogy én Pázmánytól a szónoki tehetséget megvontam. Mert az idézett hely után pár sorral is csak azt mondom, hogy Pázmány Párisban sem lett volna nagyobb szónokká, mert a körülmények nem adhatnak tehetséget; »Párisban sem mondott volna magasztosabb irályú beszédeket, mert tehetsége, különösen képzelő tehetsége nem volt hozzá«. Mit állítottam én Pázmányról? Elsősorban azt, hogy hiányzik benne a fenköltebb érzelem, a fenséges és a magasröptű képzelet (ezt t. bírálóm sem mutatja ki Pázmány-tanulmányában); vagyis én csak alább szállítottam Pázmány szónoki tehetségét, de azt egy szóval sem mond- tam, hogy Pázmánynak nincs szónoki tehetsége.

Még kevésbbé szerencsés t. bírálóm, mikor Bossuet-t magát akarja ellenem fordítani sz. Pálról mondott dicsőítő beszédének azzal a részletével, amelyben elmondja, hogy sz. Pál irálya nem volt ragyogó, s mégis nagyobb volt hatása,

47'