Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

700

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

kevés szónoknak és vajmi ritkán sikerül, amit, sajnos, a tapasztalás igazol legkézzelfoghatóbban. És ez nem is lehet másképen, mert hogy ezt az emberileg csaknem lehetetlen, vagy mondjuk helyesebben: isteni feladatot megvalósítsa, az előadónak hármas lassú, nagy időt, fáradtságot és tapin- tatot igénylő műtétet kell eszközölnie: a hallgatóság értei- mét megvilágosítania, kedélyét átalakítania és akaratát úgy- szólván újjáteremtenie. És gondolhatjuk-e, hogy ezt a hármas, hosszú műtétet rövid idő alatt elvégezhetjük ? Mert az isteni kegyelem ugyanezt az átalakítást pillanat alatt is elve- gezheti, de mi erre tisztán nem hagyatkozhatunk, mint- hogy különben megszűnnek prédikátori tisztünk, és hogy nem is szabad kizárólag reá hagyatkoznunk, mutatja Krisz- tus Urunk világos parancsa: »Elmenvén, tanítsatok . . . .« Ha pedig e műtétet minden egyes igazságra vonatkozólag hármas irányban csak hosszabb idő alatt végezhetjük el, akkor világos, hogy a rendelkezésünkre álló idő alatt csak egy igazságról szólhatunk alaposan. De meggyőz bennünket erről a tapasztalás is, mert, ha az előadó sok minden- féléről szól, hallgatói közül egyetlen egy sem tudja meg- mondani, hogy mit tanult belőle, sőt maga az előadó sem képes megmondani, hogy tulajdonképen mit akart? — Vilá- gos fő csak egy főtételt vesz fel, és a hallgatók egy főtételt foghatnak fel tisztán egyszerre.

E mellett szól több évezredes hagyomány is. Tanulmá- nyozzuk Demosthenest és Cicerót s a régiek összes nagy és magasztalt szónokait, s azt fogjuk látni, hogy e nagy szónokok egy beszédben egy tárgyról szólnak, bármily sok ezer meg ezernyi gondolatot és eszmét hordanak is össze, az mind ebből az egy tárgyból foly, mint az óriási meg- áradt folyam egy forrásból ered és egy gondolatba fut ismét össze, mint ahogy az a megáradt víz egy torkolatba szakad. — De vegyünk közelebbről példát.1 A keresztény

1 Legszívesebben idéznők Üdvözítőnknek s az apostoloknak példáját, akiknek beszédeiből ugyanaz tűnnék ki, azonban az Üdvö- zítö prédikálását az evangélisták — mint maguk megvallják — szó- ról-szóra nem jegyezték fel, mert nem ez volt céljok, csak az általa