Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint

Λ MESSIÁS MEGJELENÉSÉNEK IDEJE.

693

kelta népek pogány papjai, a druidák, egy rejtélyes szűz iránt isteni tiszteletet tanúsítottak, kitől egy fiút vártak, s e szűznek erdeik mélyén oltárokat emeltek ily felírással: »Virgini pariturae Druides« (A szűznek, ki szülni fog. a druidák). Ép oly meglepő a nogenti oltár felírása: »Matri futurae Dei nascit uri« (A születendő Isten leendő anyjának). Mintha csak ismerték volna Izaiás prófétának a Messiás anyjára vonatkozó ama nevezetes jóslatát: »Ime egy szűz méhében fogan, és fiat szül, és nevét Emmánuelnek (Isten velünk) fogja nevezni.»1

Tehát nemcsak Izrael népe, mély kiválasztatása után egyedüli hordnoka volt a kinyilatkoztatásnak az ószövet- ségben, hanem az ókor összes pogány népei szabadítót vártak ez időtájt. Egy hatalmas égi szabadító által létesí- tendő boldogabb korba vetett bizalmuk és reménységük ép oly általános vala, mint az elvesztett aranykor miatti bán- kodásuk.

Ennek alapja pedig nemcsak az őshagyományra való ama homályos visszaemlékezésben keresendő, hogy valamikor boldogabb kort élt az ember, bukása után pedig megint szebbet, jobbat helyezett kilátásba az őskinyilatkoztatás; és nem is amaz általános bűntudatban kell annak okát látnunk, mely önkénytelenül is a megváltás utáni vágyat ébreszté föl az emberek lelkében, — hanem leginkább a zsidóknak, a Krisztus előtti utolsó századok óta a pogányok közötti szétszóródásában s e népekkel való mind sűrűbb érintkezésében keresendő, mi által e különböző népek aka- ratlanul is tudomást szereztek Izrael fönséges vallási igaz- ságairól és vigasztaló messiási ígéreteiről, hogy »salus ex Judaeis est«, — »az üdvösség a zsidóktól jő«.2

S az evangélium és a profán történelem bizonyítja, hogy e várakozással teljes kornak épen a Dániel által meg- jövendölt idejében meg is jelent, illetve föl is lépett nyíl1 Izaiás 7, 14.

1 János 4, 22.